kerekerd'eux

csapó kettő. A naptáramban minden benne van. Amikor megkapjuk a virágrótát, akkor azonnal beírom, hogy melyik napra esek én, aztán ha éppen nem vagyok, akkor megkérek valaki mást, néha én ugrok be más helyett, eléggé civilizáltan megy az egész. A virágokat kell frissíteni, az oltár mögött az ablakpárkányon, két kisebb vázát jobbra, balra, a középső pad falánál, majd egy másik vázát a bejáratnál, már bent, az előtérben, még nem a templomrészben. Örömmel láttam, hogy múlt héten voltam virágos, itthon is voltam, jóféle virágaim is voltak. Egy fotózásról illatos muskátlit hoztam haza, egy csomót, mentát, áh, szuper volt az egész, illatos is, kicsit sajnáltam őket, de nagyon jó állapotban voltak még egy hét után is, úgyhogy elvittem a templomba őket, s felfrissítettem az egészet friss virágokkal, találtam nagyon szép barackszínű kis szegfűt. Amit, hálisten már szinte minden templom hirdet, hogy legyen természetes, ne legyen import virág, satöbbi. Ezt néha nehéz megoldani, így sokszor Afrikából Hollandiába repülőztetett virágok kerülnek be, de persze mindenki holland virágnak hívja, micsoda hülyeség. S csoda, hogy ég a világ. Na mindegy, nem erről akartam írni. Megcsináltam a virágokat, nagyon szépek, illatosak voltak, kiporszívóztam a sorokat (régi, fából), kisöpörtem az előteret, a bejáratnál, minden szuper, bár nem volt semmi vészes. Néha a galambok ronda világot csinálnak, főleg az előtérben, a harangozóknál. Ez volt múlt szombaton. Aznap a faluban lévő kertészet nyitva volt (egyébként nagybani), s megkérdeztem Rózsit (nevezzük így, persze nem ez a neve), hogy nincs-e kedve elsétálni, meg úgyis régen beszéltünk már, úgy alapból jóban vagyunk. Mentünk is, ő hozta a kutyáját, tűzött a nap, de jóvan. Egyszer csak azt mondja nekem:
– Hova mentél reggel azzal a zöld öntözőkannával?
Na, itt kitérek, mert elfelejtettem mondani, hogy a Rózsi mindent lát, mindent tud.. Szóval jött a kérdés.
– A templomba mentem, a virágokat rendeztem, én voltam a soros.
– Tényleg? Én csütörtökön csináltam meg a virágokat, mert Anne megkért, mert ő nyaral, hogy csináljam meg helyette.
Jézusom. Csak lestem csöndben. Gondoltam, hát az én naptárom mindig naprakész, mi lehet ez..
– Kidobtad a virágokat, amiket odatettem????
……
Aztán megnéztem a naptáramat, persze az én hibám, elnéztem, de aztán úgy voltam vele, hogy ha ez egyetlen dolog, amit idén benéztem a naptáromba, akkor elég jól csináltam. Szóval.
Igen, kidobtam. Egyébként a virágozást szombaton csináljuk. Először is. A víz a vázákban tök sárga volt, mondtam neki, amire azt mondta, hogy azért, mert ő az esővízhordóból merített. Na, ha két hónapja nem esett, akkor el lehet azt a posványt képzelni. Alap, friss virágokat friss vízbe. Én vittem friss vizet magammal, ezt látta ő, a zöld öntözőkannám. De a poshadt víz miatt gondoltam, hoyg azok a virágok már régiek, valamint jó pár napraforgó nagyon kókadt volt (mint kiderült, azt ő még az előző hétről mentette át), s egy csomó krizantém, holland, khm, ami soha, vagy hát hónapokig jeleit sem mutatja a haldoklásnak (csuda természetes). Másodszor, ha nem cserélem őket, akkor bejön a főfő, s megszólja, hogy na, így csináltam a virágozást, nem tettem be semmi újat.. stb. Meg aztán, oda meg vissza voltam a gyönyörű illatosmuskátliktól is, hát persze, hogy odateszem. A Rózsi nem mutatta, hogy ki van akadva, de este még küldött egy whatsappot, tele nevetős fejjel, hogy ő elment ám a templomkertbe és látta ám, hogy az összes!!! virágot kidobtam. Mondtam neki, hogy bocsánat, elnéztem a naptárat, bocsánat, az én hibám volt, csak a jövő hétvégére (most) vagyok kiírva, elnéztem, ez van. Azóta nem hallottam felőle. Még mástól sem hallottam vissza a sztorit, de ma, hogy virágozni mentem (naptárszerint) és dobtam ki a múlt hetieket a komposztra, láttam, hogy az ő virágai nem voltak már ott, gondolom akkor este össze is szedte őket és máig is élnek boldogan.