kerekerd'eux

este el kellett mennem az “összeszervező” nő kertjébe. Azt fotózni, meg róla pár képet. “A gyémántokat levegyem?” kérdezte, nevetve. Ja, először is. Nagy ház/birtok, anyámkinnya, de olyan, hogy csak úgy be lehet menni, ismerem a járást, leparkoltam, bementem a kertbe, s írtam neki, hogy megjöttem, ha majd ráér, fáradjon ki. Kifáradt, egy hideg itallal a kezében, amit éppen ivott, ahogy jött, s megkérdezte, hogy kérek-e inni valamit. Hát, tulajdonképpen már akár hozhatott is volna magával valamit, de jobb is, hogy nem, mert kólát ivott ő, azt meg nem, köszi, ezen a kólán mondjuk meglepődtem, még nagyobbatt süllyedt a szememben, hihi. Mindig nálam van a szuper kis vizespalackom, az itthoni csapvíz teljesen jó. Na szóval a gyémántok. Szegénynek fogalma sincs, hogy hogyan kell egy salátafejet leszedni, ki akarta húzni az egészet a földből. Na itt abba is hagyom, ez van. Ilyen ez a világ. Pakolom az úszócuccomat, mert végre újra uszoda. (Ja, tegnap is úszhattam volna, mert ott olyan a medence, hogy megszólal, nem csak pancsolásra, de úszásra is alkalmas, mondtam is neki, hogy ejj, hozhattam volna a fürdőruhámat, mire mondta, hogy de hát ők úgyis elmennek valami szombat esti partiba mindjárt, nyugodtan ússzak ruha nélkül, ő is úgy szokott. Na, most tényleg készvége, erről a nőről sohatöbbet nem jelentkezek, nem éri meg az időmet, hihi)