kerekerd'eux

nem mentem át a másvilágra magas vérnyomásból kifolyólag, s bár szedem a gyógyszert, nincs sok változás, bár ideges továbbra sem vagyok, bár ha az időjárás így folytatja, akkor lehet, hogy leszek. Szürkeség, eső. Semmi változás. Továbbra is árvizek, rettenetesen szétmállott utak, méteres kátyúk, esik szét ez az ország, sár, sár, sár. Hideg. Palacsintát sütöttem, vendéget vártunk, aki beteg lett, s most mi lesz, hálisten az ember is eszi, nagyon finom, ezt jól tudja magyarul is mondani, a keresztanyámtól tanulta, aki mindig mondja neki, hogy nagyon finom a roast potato-ja. Amit egyébként csak karácsonykor csinál vagy ha itt vannak a rokonok. A héten voltam a pubunkban kétszer, két szett emberrel, s voltam délen kedves emberek látogatójában, ott aludtam, csuda helyen, van múltunk, sok közös könyvünk, sok szép emlékeink, jó volt végre beszélgetni meg vinnyogni meg pletykálni meg nagyon sétálni a reggeli esőben. Viszont ezen kívül főleg a könyvek, mondom, hogy a február miről szólt:
Erik Jorgenson, The Almanach of Naval Ravikant (egy podscastban hallottam először a Navalról, nagyon megszerettem, s szinte minden gondolatával egyet is értek)
The Persephone Book of Short Stories – ez egy szuper kis kiadó, női írókra specializálódva, Bath-ban. Dorothy Whipple a nagy kedvencem a kiadottaik közül, s ebben a könyvben is vannak novellái.
Eugenia Ginzburg – Into the Whirlwind, huh. Harmincas, negyvenes, ötvenes évek Oroszországja, amikor Sztálin a saját embereit öli, börtönbe zárja, munkatáborba küldi, s egy tanár/író túlélő az ő 18 gulág éveit meséli el, erős idegzetűeknek, viszont nagyon fontos olvasmány, szerintem. A fizikai erőszak nem is annyira, ami nehéz itt, hanem a lelki, az igazságtalanul megvádolás, ilyesmi.
Olga Tokarczuk, Drive your Plough over our Dead Bodies, hűűű, egy újabb író szerelem, amikor az író okos, tényleg okos és nagyon jól ír, hát ő is Nobel díjas, lengyel, az idei kedvenc.
David Bach, Smart Women Finish Rich, na ez nem regény, de fontos olvasmány, nők és a pénzügyek, nem megyek bele, mert tudom, hogy nem mindenki foglalkozik a pénzügyeivel, sajnos, vagy jobb példát mondok, írtam végrendeletet, sok furcsa ember megkérdezte, hogy de hát én, de hát nem vagyok még öreg. Na, hát ilyenre nem tudok mit mondani. Fontos olvasmány, szerintem, csak azt bánom, hogy nem tizennyolc évesen olvastam el. Más nem lesz februárra szerintem, mert a két utolsó még folymatban van.