kerekerd'eux

munkanap után kidőltem. Nálam ez mindig egy napig tart, s jó lenne megtalálni az okát, lehet, hogy csak pajzsmirigyes-hormonos, majd utána járok, idén első az egészség, csak ct gépbe ne toljanak be, mert ott meghalok. Minden nap jógázok, amit imádok, s végre a jobb kezemet újra rá tudom tenni a hátamra, mert a múlt évi sokmindentől ez egy idő után befeszült. Viszont front is lehetett, mert brutál volt a fejfájásom, s ahogy a nap lement, már egyből kevésbé fájt a fejem. Csodálat, hogy én mennyire nem bírom a napot. Ehhez képest jó, hogy előástuk a tervet, hogy otthon most ráállunk a házkeresésre, vicc, főleg, hogy szerintem háború lesz vagyis már van, úgy érzem, de lesz ez még rosszabb is. Viszont. A fejfájás napon, ágyat nyomva, azért csak felvettem egy könyvet, Czakó Zsófia, Távoli rokonok, egy ültő helyben le lehet olvasni vagy kettőben, csoda. Láttam benne a mama egész életét, szinte, meg mindenkiét. Nagyon-nagyon jó, s ha otthon leszek megkeresem a többi könyvét is. Kinyíltak az első hóvirágok a kertben, bújik minden, a japánbirs nem fagyott el, s most, hogy elmúlt a fagy, minden él újra, a hunyorok és felemelték a fejüket. Ha kisüt majd a nap, kicsit rendezkedek a kertben, olyankor meg kéne egy kis nap, na tessék. Be is fejezem ezt a keszekuszaságot, olvassatok Czakó Zsófiát!