kerekerd'eux

munkanap. Tizenöt fok volt a konyhában, amikor feltettem az új kotyogóst, amit karácsonyra kaptam. Fél óra múlva, mikor elindultam itthonról, már meleg volt, s közben az ember leszedte a jeget a kocsiablakról. Valahogy úgy érzem, hogy neki ez egy kedvenc elfoglaltsága, vagy amerikai maradék, mert ott északi államban élt, ahol nem mínusz nyolcak voltak, mint itt ma reggel. S nem csak két napig. Ilyenkor rohanás van az idővel, s percenként lesem a legjobb appot, szerintem, clear outside, az a neve. A Cotswoldsba mentem ma reggel, de a házhoz, aminek a kertjében tényleg csak pár képre volt szükség, meg pár a házban, de korán értem oda, így mentem még egy kört két közeli faluban, s ahogy leérek egy ún “ford” hoz, ami egy kis vízátkelőhely, olyan, hogy van egy kis patak, aminek az alját úgy csinálták meg, hogy állatok vagy autók át tudjanak menni a vízen, szóval egy ilyenhez érek, hú de szép, csuda kis falu, igenám, csak fél percre elfelejtettem, hogy mínusz 8 van és ahogy kijöttem a vízből máris tükörjégen találtam magam. Nem pánikoltam. Egy angolszász kis templomhoz igyekeztem, előre elterveztem, hogy fotózás után (így előtt) odamegyek. De nyáron is visszamegyek, sőt, oda is költözök. Csodaszép volt. S kora reggel, nyolc óra, a nap csak húsz perc múlva kelt, hatalmas csend. Aztán elmentem a házhoz, a munkába, az egész kertjüket egyáltalán nem éri a nap ilyenkor, kicsit völgyes, s aztán onnét haza, már napsütésben, s az oxfordi elkerülőnél van egy nagy bolt, oda beszaladtam (lengyel túró ott van), s mit látok, nárcisz. Megjelentek az egy fontos nárciszok. Négy ugrott a kosaramba, vittem át a szomszédnéninek is. Holnap lesz a második munkanapom, ott csak kert, még hidegebb, úgyhogy kétréteg nadrág kell majd, ez egy könyvbe megy majd, szerintem ez a kert konkrétan télen néz ki a legjobban. Hú de várom, még soha nem jártam ott.