kerekerd'eux

vagyok, s nem tudom, hogy mit kezdjek magammal, mármint te jó ég, millió dolgot akarok csinálni egyszerre, fél héttől fél nyolcig például tele voltam workshop ötlettel, nagyon várom, ez más lesz, mint amit eddig szoktam, tele lesz feladattal, megnézzük egymás képeit, megbeszéljük, szuper csapat is lesz, főleg az egyik napon, akkor főleg ismerősök (már korábbi workshopról), tanítványból lett barátok, kreatív, inspiráló emberek. A szombati csoportból egy ember neve ismerős eddig. Dolgozni kellene, az a prioritás, egy nagy kert képeit leadni. Helyette. Parkba menés, pakolás, rámolás, takarítás, foglaltam egy időpontot egy nagy cseriti lerakóban, mindenfélét viszünk, bútor, konyhai cuccok, könyvek, ruhák. Szelektálok ezerrel. Tegye fel a kezét, akinek 8 flakon sampon van a fürdőjében. Na jó, ezt pl. nem viszem el. Egy kicsit furi vagyok sampon ügyben (átlátszó flakon kell, hogy legyen, alap, most herbal essences-nek van pár jója, s ha leárazzák, akkor veszek, így jött össze a nyolc), de mást amúgy nem használok, pl balzsamot vagy tusfürdőt (tisztálkodok, természetesen, csak szappannal), szóval csak samponok, de nyolc? Na mindegy. A porszívó meg egyszer csak megállt, gyorsan megjútúboltam, hogy miért, aztán mostanra talán már megszáradt a filter, újra beizzítom hamarosan. Szedtem egy nagy csokor dáliát, olyan szépek, a tegnapi szélvihar megtépázta őket, gondoltam, hogy hozok be sokat, meg még mennyi a bimbós, október eleje, jó idő lesz a héten, talán bírják. A bagolyra ébredtem. Olyan közel volt, kinéztem a háló ablakán, közel volt a hang, próbáltam nagyon hallgatni, szinte karnyújtásnyira volt a hang, nem láttam semmit. Aztán az ember mondta, hogy látta a baglyot a kéményen. Remélem, hogy visszajön még. Sokszor.