kerekerd'eux

lett a fű, mire hazaértem. Hollandia kivette az erőmet, energiámat, a fejem helyére egy üres robotot tett, amit most mindjárt rendezek, hogy visszatérjen a rendes fej. Ötkor kelés, öt harminckor kocsiba, hat tizenötre reptér parkoló, túl korán voltam, de így leültem így enni egy porridge-ot, meg egy kávét, a gép éppen, hogy csak felszáll Londonban, s már száll is le Amszterdamban, ott fogjak taxit, mentem vele fél órát talán, negyven percet, kétszázeuró, nem az zavar, hogy ki állja, de nem szeretem akkor sem, mindegy, kert, s onnét nem volt megállás, reggel héttől este kilencig tartó napok, megállás nélkül, csak evésre megállás, s nem volt csend, mindig volt velem két ember, este az ágyamban nem, de addigra már zokni voltam, nem kellett altatót énekelnie senkinek, s végre kaptam visszajegyet, késett a gép, bent ültünk már, előtte is, de bent üléskor még rátettek fél órát, de sebaj, pont befejeztem a könyvemet, ahogy leszálltunk itt, még amíg a gép betaxizott, ott még volt két oldal, kész is lettem vele addigra pontosan, aztán ki, kocsiba be, hazavezetni, képeket gyorsan átmásolni, zuhany, hajmosás, fáradtság nagyon, letörölgettem a nappaliban, kiporszívóztam, ezzel relaxoltam magam, komolyan mondom, zombi. Eső, nap, szél, felhők, minden, hűvös. Tizennyolc fok lett itt, jól esik. Szeptember, új év kezdődik nálam ilyenkor, én is tiszta füzettel indítok. Húdejó itthon lenni, már vagy húzszor elmondtam az embernek, saját ágyban aludni, reggel a konyhaasztalon a gyertyát meggyújtani, igazi teát inni, igazi tejjel. A dáliák gyönyörűek, jót tesz nekik a sok eső napsütéssel vegyítve. Rendeltem egy kis kompakt fényképezőt, már várom, hogy jöjjön, lehet, hogy kizombisodott a fejem, eltűnt a robot máris, mert kezdek kicsit újra kreatívan látni. Huh, de leszippantott ez. S húdejó itthon lenni. Miközben csekkolok be Amerikára éppen, de az más lesz, az csendesebb, az igazi kert-fotó.