kerekerd'eux

a kanapén és élőben háborút nézünk a tévében. Fel sem fogom. Nem szeretem a mai világot. Egy szuper könyvet hallgatok a sok vezetés alatt, tíz órás, pont jókor jött, mert lesz egy négy és félórányira lévő fotózás holnap este és csütörtök reggel, az kilenc óra, s a múltkor másfél már lement, hazafelé egy másik munkából, Storm Pegs, az a címe, Shetland (közelebb van Norvégiához, mint az Egysült-Királysághoz) szigeten élő költő könyve, nem versek. Nagyon szeretem. Meg is rendeltem a könyves verziót is, de nagyonjó az audió, ő olvassa fel. Oda akartam kilyukadni, hogy mindig mondom az embernek, hogy költözzünk valami világvégi helyre, de ő nem nagyon hajlik ilyesmi felé, mikor én vágyok a csendre, bár egy sziget nem oldja meg, mert engem pl. zavar a tenger hangja, bocsánat, igen, egy darabig elviselem, s utána nagyon sok, nagyon hangos nekem, a sok fény is zavar, de hálisten, hogy nem bombák röpködnek a fejem felett, mert akkor lenne ám ott zaj, meg minden rossz, aztán ki tudja mi lesz, rettenet ez a világ, amiben mindenki mindenkit utál, szóval egy sziget azért mégis jó lenne, egy kis nyaralásra, az egyik kedvenc íróm a harmadik könyvét írja, nekem az első könyve segített picit feldolgozni anyám alkoholizmusát, nagyon szeretem ahogy ír, s nem könnyű olvasmány, megül az emberben, s ez a harmadik könyve egy skót szigeten fog játszódni, arra a szigetre már régóta vágyok, a legszebb, azt mondják, Harris, s ha majd kijön a könyv, akkor még többen oda akarnak menni, még előtte kellene, gyorsan. Bár azt hiszem háború elől elmenekülni igazából nem is lehet. Semmi elől sem. Mindennel muzsáj szembenézni.