kerekerd'eux

kaptam egy elnapolt mallorca fotózást, két nap, s egy elnapolt devon fotózást, két nap, az összesen négy nap, beleértve a hétvégét is, mert már azok is átmentek munkanapba, egyéletemegyhalálom, s erre a négy napra még jött egy nagyobb ajándék: egész délelőtt nincs áram. Semmi. Érdekel-e, hogy a hal a hűtőben lehet, hogy tönkre fog menni? Istenments, hogy ilyenen aggódjak. Amíg hivatalosan a kertben turkálhatok, számítógépbámulás helyett, a hal lesz az utolsó problémám. Alá kell írnom egy nagy könyvszerződést, válaszonom kell nagyonfontos, nagyonsürgős levelekre, áh, a kert majdnem megríkatott, mikor két napja, ámerikából hazaérve kiszaladtam, hogy úristenhogynézki, a dáliák mindjárt virágoznak, s még csak június, ne szaladjunk már, minden csupa, csupa zöld és nincs föld, csak a zöld, s így most hivatalosan matathatok. Még az is volt egy ajándék a héten (mindig van, sok sok), hogy egyik fotózásom egy nagyon jó barátom (s kedvenc kertem-házam) közelében volt, így bejelentkeztem tornác teára, nem tornác, hanem porch, de mindegy, így mondom, ez a mi hagyományunk, de ő pont nem volt otthon, úgyhogy mondta, hogy akkor aludjak ott, megágyaz nekem, vacsora a hűtőben. Alig vártam, hogy véget érjen a fotózásmunka, s már ültem is a kocsiba és száguldottam erdőkön át a kedvenckert-házba, Sussex ez, nagyonnagyon szép környéke Angliának, ha tehetném, ott élnék egyébként, szóval odaértem, erdőszéli ház, csak a csönd, csak a szuper kert, szóval ez is egy nagy ajándék volt a héten, ami még csak csütörtök, de olyan, mintha három hét lett volna már a héten, olyan időszak ez. S most jut eszembe, hogy az is ajándék, hogy ma este gondoltam, hogy elmegyek az éves falugyűlésre, isze úgyis itthon vagyok végre, meg mindig arról papolok, hogy mennyire szeretek faluban élni, s mostanában semmit nem csinálok, azon kívül, hogy az egyik buszmegálló nagy virágosmicsodáját teleültettem mindenfélével, többek között sarkantyúka, idén vagy tíz félét próbáltam ki (de nem tíz félét tettem oda), zsályát és majorannát melléjük, szóval a falugyűlés, hogy akkor én megyek, s elolvastam a témákat, na mindegy, akkor is megyek, s mondta az ember, hogy nem, ő megy inkább, én maradjak itthon. Ez is ajándék, ajándékidő, amit valószínűleg alvásban kifulladó valamiskandináv nézéssel fogok eltölteni, s nem, nem keresek értelmesebb elfoglaltságot most, a fáradtságnak ezen a szintjén, amúgy is este hétkor kezdődik majd. Az meg már majdnem pizsamaidő.