lógnak a testem minden pontjáról, rettenet fáradtság van rajtam, testben, fejben. Június a legmunkásabb hónapom, amint lemegy az utolsó, már tudok is hazamenni, de pont akkor kapom meg a második oltást is.

legnagyobb feltöltődés az volt, mikor jött a kerttervező barátom egyik fotózásom helyszínére, mert közel volt hozzá, aztán elvitt egy kertjébe, mert az is közel van oda, s ahogy jártuk be a kertet, a legforróbb nap délutánján, elkezdett esni az eső, aztán mire odaértünk hozzá, a kedvenc kertembe, akkor már szakadt, s ültünk a tornác alatt,…

a könnyeim is, komolyan. Rengeteg homoszekszuális emberrel dolgozok együtt, a nőnek, akitől gyönyörű videókat tanultam meg készíteni, felesége van, s van egy kislányuk, akit a felesége szült, az legcsodálatosabb pár, akit ismerek. A legkedvesebb kerttervezőim melegek, csodálatos emberek. Nem győzök áradozni az embernek róluk, amikor egy-egy munkáról hazajövök, hogy ekkora szívű, jólelkű, csodálatos embert nagyon…

úgy neveltek, hogy ezt ne úgy csináld, ezt úgysem tudod megcsinálni, bezzeg az iksznek sokkal jobb, sokkal szebb, te ehhez nem értesz, ezt majd én megcsinálom, én jobban tudom, te túl kicsit-hülye-béna vagy ehhez. Nem túlzok. Amikor az emberrel összehozott a sors, s ő elkezdte dícsérni a dolgaimat, mondtam neki, hogy vegyen vissza igengyorsan és…

tegnap este valaki, hogy ma reggel el tudnék-e menni hozzájuk, fotózni. Este nyolckor írtak, whatsappon. Hova süllyed még a világ, kérdem én. Ha emailt ír, akkor elolvasom, este nyolckor is, arról egyébként is kapok jelzést, nem hangosat, csak megjelenik a képernyőmön, meg a kis szám az app mellett. Semmi más nem. Minden úgy van beállítva,…

nyomi voltam, hogy vasárnap van, meg aztán nemsokára indulok északra megint, de előtte még egy tanítvány, bár igaz, hogy szabadnap, de aztán bekapcsoltam a rádiót és a rendes hétköznapi műsor szólalt meg, hétfőőő, igaz, hogy hosszúhétvégés, de hétfő, amivel már egészen rendben vagyok, a vasárnapok azok, amiket én egyszerűen nem szeretek. Viszont a vasárnapokra, hogy…

gondolok vissza azokra a napokra, amikor nem volt internet. Vagyis akkor talán már létezett

a kovászos kenyér, már olyan régen sütöttem, nem is voltam biztos a kovászban, de már nem görcsölök rá erre, mint kezdő koromban, már tudom, hogy a kovászt nehéz kinyírni. Későn álltam neki, sok képernyősmunka volt tegnap, estére már rángatott a szemem, jól esett a kovásszal matatni. Itt hosszúhétvége van, ráadásul végre az idő is jó,…

esőt, a puha földet ki kellett használnom. Kétszer volt korai kelésem, ami egyik hajnal kettő, a másik négy, de ez azt is jelenti, hogy délre általában már itthon vagyok, kicsit olyan, mint a jet lag, ami nem is igazán tudom milyen, de az ember szerint olyanom volt, hogy brutál fáradt vagyok, de aludni nem tudok.…

jövök már. Kérdik otthonról, olyan sokszor. Mondom erre, hogy sajnos otthon is karanténba kell vonulnom, aztán itt is, tíz napra. Az már alapból húsz nap, s ha hozzáteszem a hazamenést, abból lesz harminc, ami munka szempontjából nekem nagyonnehéz. Aztán meg, hogy de miért kell karantén, ha már kaptam oltást. Kaptam, de még csak egyet, az…