úgy neveltek, hogy ezt ne úgy csináld, ezt úgysem tudod megcsinálni, bezzeg az iksznek sokkal jobb, sokkal szebb, te ehhez nem értesz, ezt majd én megcsinálom, én jobban tudom, te túl kicsit-hülye-béna vagy ehhez. Nem túlzok. Amikor az emberrel összehozott a sors, s ő elkezdte dícsérni a dolgaimat, mondtam neki, hogy vegyen vissza igengyorsan és ne beszéljen összevissza hülyeségeket. Nem igazán értette, hogy mi a bajom. Néha egészen váratlanul reagál egy-egy publikus megjelenésemre, s olyan jól esik. Míg otthon (franc se tudja már, hogy az mi tulajdonképpen már)
Leave a Reply