kerekerd'eux

nyomi voltam, hogy vasárnap van, meg aztán nemsokára indulok északra megint, de előtte még egy tanítvány, bár igaz, hogy szabadnap, de aztán bekapcsoltam a rádiót és a rendes hétköznapi műsor szólalt meg, hétfőőő, igaz, hogy hosszúhétvégés, de hétfő, amivel már egészen rendben vagyok, a vasárnapok azok, amiket én egyszerűen nem szeretek. Viszont a vasárnapokra, hogy még jobbak legyenek, azt döntöttem el, Skóciában, a nagy csend és csak könyvolvasós nyugalom közepette, hogy ezeket a napokat internetmentesre alakítom. Reggel az ember piacra ment, így a messengert bekapcsolva hagytam, mert azon szokott írni, csak én nem kapok semmiről figyelmeztető sem hangot, sem kisszámot az app mellett, direkt így állítottam be mindent, csak az új emaileket látom, mást nem, szóval így esett, hogy végül az ember fel kellett, hogy hívjon telefonon, de az is milyen furcsa volt, hogy csöngött a telefonom. A telefon! Mióta használjuk a telefont hagyományos telefonálásra? Summasummárum, fáradt vagyok rágondolni is, majdnem teljesen internetmentes lett a nap, mert az ember miután felhívott a piacról, már nem kellett figyelnem, de este a mai tanítványnak el kellett küldenem egy emailt. Az belefért. Igazából amitől fáradt vagyok, azok az ötszavas (s akkor sokat mondtam) szmájlis üzenetek, én is benne vagyok, nyakig, szeretnék kimászni belőle, villámgyorsan.