a hetek (vagy hónapok) óta tervezett falubuli napja. Esik az eső. Nem igazán gond itt az ilyen, de azt hiszem délutánra el is áll. Meleg napok vannak, a húsz fok rettentő meleg tud lenni, ha mellé süt a nap, éget. A kutyavigyázós napon elmentem egy kis kertészetbe, sőt, nem is kertészet, ez a nő csak…

nem tudom, hogy hol vegyem fel a fonalat, talán Wales-nél, mert itt vannak a képek, nyaralni mentünk, egy hétre, hosszú volt, embernek nagyon kellett, nekem legrosszabbkor időszak, én ilyenkor úszok munkában, s ha az ember vállalkozó, akkor ússzon is, majd jövőre januárban menjünk nyaralni, indítványozom, egyébként meg egyáltalán nincs igényem nekem hosszabb nyaralásra, legyenek mondjuk…

majd írok bevásárlólistát, hogy mit kell vennem otthonra, sok tej, zab, a reggeli kásához, meg majd valami főzeléket csinálok, asszem, tojás, de hátha azt tudok venni a faluban is, jó lenne sütni egy lepényt, a mama azt sütne, ha otthon lenne, mert megkérdezné előre, hogy mit süssön, amikor így mennék haza, jó meleg lenne a…

rebarbara már a konyhában, sőt, már el is fogyott, vendég jött, ittalvós, mi mással nyithatnánk az évet, mint rebarbarával. Meg paprikáscsirkét főztem, nokedlivel, mégis valami magyarosat, ha már ukránt nem tudok, viszont az ember nem eszi a krémes dolgokat, de ezt mostanában megszerette. Tizenvalahányév után. Nehéz napok, de ha mi panaszkodunk, akkor mit szóljon a…

lehetne a mama háza. Egész életében ezért dolgozott. Először, hogy felépítsék, s utána, hogy rendben tudja tartani. Ha lebombázták volna, bármikor, soha nem tudott volna, segítség nélkül, másik házban élni. Nem beszél három másik nyelvet, de egyet sem, hogy esetleg máshova menjen, máshol kezdjen új életet. Nincs annyi ereje, hogy máshova menjen, hogy máshol kezdjen…

a jó meleg szobában, éppen nézem az instagrammomat, ahol próbálok annyi információt megosztani amennyit csak tudok, s egyszer csak jön egy üzenet egy ukrán lánytól, hogy ő is fotós és már rég figyeli a munkámat és nagyon tetszik neki. Beszélgetünk picit. Ülök a meleg szobában, ő meg a pincében bújkál éppen, de jól van, minden…

egy hete és nem nagyon tudok másra koncentrálni. Idegeink készen. Elmentem itthonról két napra, nagyon reméltem, hogy kikapcsol a tanítás, a fotózás, mert tényeg csoda helyek. De semmi. Alig vártam, hogy a kocsiba üljek és hallgassam a híreket. Őrületbekergetés. Hazaérek, leparkolok, bejöv

között van, hogy a mama házában akár két ukrán család is megférne, de olyan közel van ez az ukrajna, hibá pont a másik határszél, azért az csak ott van, szomorúság, a család

megkeresett egy könyvkiadó, hogy írjak egy könyvet. Mindegy is most, hogy miről. Nagy öröm. Aztán meg a kérdések, miért pont én, mikor ezermás ember jobban tudná, de azért írjak egy ún. book proposalt, elkezdtem, aztán abbahagytam, aztán elkezdtem, aztán totál belelkesültem és úgy éreztem, hogy hú, de szuper, meg tudom ezt csinálni, aztán megint abbahagytam,…

szeretem az esőt. én szeretem a hideget. én szeretem a szürke napokat. én szeretem a sötét, hosszú estéket. idegesít a napsütés, ha túl sok a fény, ha erősen süt a nap. Viszont most. Engem úúúgy idegesít az eső, a hideg, a szürke napok, váá,