a hetek (vagy hónapok) óta tervezett falubuli napja. Esik az eső. Nem igazán gond itt az ilyen, de azt hiszem délutánra el is áll. Meleg napok vannak, a húsz fok rettentő meleg tud lenni, ha mellé süt a nap, éget. A kutyavigyázós napon elmentem egy kis kertészetbe, sőt, nem is kertészet, ez a nő csak úgy szaporít növényeket és egy bizonyos helyen árulja őket, szoktam tőle venni, de mondta, hogy nyugodtan menjek el oda, ahol a növények vannak, csak tartsam titokban a helyet. Gyönyörű erdei, dimbesdombos, egysávos kis úton kellett menni hozzá, húú. Vittem magammal a vigyázottkutyát, mentünk is egy kört, sűrű erdőkkel körülvett vadvirágosmezőkön. Az a környék (is), mint minden dél-Angliában, rettentő forgalmas, de ahogy letértem a rendes útról és elindultam befelé, az erők felé, egyszer csak eltűnt az út zaja. Az ilyen helyekért vagyok oda. A csöndért. Most meg itt a csendes szombat, a növényeket cserepestül elhelyeztem a kertben oda, ahova majd mennek véglegesen, ha elállt az eső. Addig meg mosástakarítás. A növények, háromféle geranium, imádom őket, Verbena ‘Bampton’, van belőle a kertben, de nem szóródik nálam annyira, mint szeretném, bár állítólag nem szereti a versenyt más növényekkel, na ilyet hoztam, egy kis vödörbe, amiben korábban kéknefelejcs volt, amit miután elvirágzott, elhelyeztem a kert legvégében, a csalitosban, hogy ott szórja a magját, szóval oda ment most a bampton, aztán Linaria purpurea, egy finom kis sárga, mert lilából aztán tele a kert, ő maga a gaz, kinől ez itt minden falból, ez a kis sárga, együtt egy szupermagas veleriánnal jó kis magasságot adnak a kertben. Idén sok
Leave a Reply