mondok. A múltkor, amikor a kerttervezőnél voltam, azért mentem, hogy pár fotót készítsek a herbaceous-ok visszavágásáról. A lágyszárúak. Ilyenkor van itt az ideje, s csoda látványos, főleg nála. S akkor ott volt két kertész, még rajtuk kívül. S ebédnél azt mondja az egyik, hogy svéd vagyok-e, mert szerinte az az akcentusom, s ő Stockholmban élt…

húsz, vasárnap. Az egész napot a kertben töltöttem. Arról nem teszek említést, hogy éjjel a fájdalomtól nem tudtam aludni, mert persze túlzásba kellett vinni. Egy iszonyat nagy gyökeret kellett kiszednem, fejszével főleg, hát mókás volt. De jajjj, végre, hogy lehet kint lenni, zümmögtek a méhek körülöttem a hunyorokban és a krókuszokban. A hóvirágoknak lassan vége,…

nehezemre a sütire nemet mondani, pedig húú, micsoda illata volt! Dolgoztam tegnap, az álomkertben, az egész teljesen felfoghatatlan, továbbra is. Úgy járok oda, mintha a legtermészetesebb dolog volna. Idén már harmadszor. Két kertész volt ott, meg a nagykerttervező és a férje és az anyukája. Akkora helyen nem nehéz covid időkben sem dolgozni. Amíg a két…

jöttek. Egyik turnus ment, a másik jött is azonnal, másnap, nem is tudom pl. takarítás hogyan volt így, de mindegy is. Az előzőék el sem köszöntek, tőlünk sem, de a másik szomszédtól, aki aztán olyan kedves volt, hogy még egy lapot is dobott be nekik. Semmi. Nem fognak hiányozni. Nade. Megjöttek az újak. Óó a…

amikor mennék be egy fontos meetingbe, miközben a kutya, aki egyébként teljesen csendes kis állat, itt csinálja a fesztivált. Az állampolgársági ceremóniáról van szó, virtuálisan. Még csak nem is egy tanítvány, mert azok nem bánják a kutyát. Nem tart sokáig, azt mondták 15 perc, de tudassák a kutyával, hogy nem, még nem húzunk ki a…

a napok, nem mondom. Most éppen farmert kellene vennem, de hát hogyan. Na jó, eddig is főleg az ebay-en vettem, most is ott keresek, az újrafelhasználhatóság miatt is. Vagy jó lesz vagy nem. Ha nem, akkor megy újra az ebayre vagy a cseritibe, de most a cseritik is zárva, oda se tudok elvinni egy táska…

inspirált valaki engem ennyire, mint a tegnapi fotóalanyom. Eleve, nem tudom miért, gondolom valami gyerekkori hozomány, de nekem a keményen dolgozó emberek mindig példaképek. És akkor itt ez a leány, akiről már az instagramja és a weboldala alapján is átjött, hogy dolgos, mert virágot termeszteni, s azt a mennyiséget és választékot, na az nem napi…

is megjött. Gyönyörű példány, sok virága lesz már idén is. Az emberrel futottam egy kört vagyis dehogy, nem futottam, hanem csendesen vártam, hogy majd rájön, hogy ez jó. Mert miért kell ide, mert ki tudja meddig leszünk itt és a többi. Elmagyaráztam, hogy fát is lehet költöztetni, de ha nem is visszük, akkor is ültettünk…

ma, ha hívom, lehet, hogy egészen más napja lesz, s nem úgy beszél a kiséváról, mintha nem én lennék a kiséva, hanem valaki más, fene tudja ki. Szílleltullák nekem itt minden, a hálóingjeimet meg mindent. De hát kik, mama? Hát kik, hát kik! A gyerekek! Próbálok a minimál alvós éjszaka utána . Kisült a legeslegjobb…

élő magyar barátnőmmel videóztunk egyik nap, aznap volt otthon nagymamája temetése, amin ő nem tudott ott lenni, de majd nyáron, reméli, haza tudnak menni és tartani egy szép kis megemlékezést. Elment aznap reggel a kertészetbe, vett ibolyát, mert azt szerette a mamája. Akaratlanul is megfordul a