kerekerd'eux

amikor mennék be egy fontos meetingbe, miközben a kutya, aki egyébként teljesen csendes kis állat, itt csinálja a fesztivált. Az állampolgársági ceremóniáról van szó, virtuálisan. Még csak nem is egy tanítvány, mert azok nem bánják a kutyát. Nem tart sokáig, azt mondták 15 perc, de tudassák a kutyával, hogy nem, még nem húzunk ki a hidegbe egy körre, amíg ezt le nem tudtuk. Az ember a fővárosban dolgozik ma, tipikusan. Ha valakinek ezt véletlenül elpanaszolnám, hogy brutálisan fáj a hasam, mert éppen megjött, emiatt alig aludtam, emiatt az arcom nem is hasonlít az útlevelemben lévő képhez, pedig az sem vogue címlapra való, az biztos, s itt ez a virtuális micsoda, amire egy éve kezdtem el a felkészülést, majd fél éve várom, hogy konkrétan megtörténjen, s akkor pont nincs a házban egy hely, ahova lehúzódhatok, na erre vagy hasonlóra, atyaég, hogy én hányszor megkaptam már, korona időszámítás óta, hogy “de legalább neked nincs gyereked!” Legalább. Ja, de ezt mindig a gyerekes anyák mondják ám. Belegondolnak-e, hogy mit mondanak, hát nem tudom. Gondolom örülnöm kellene.