ma, ha hívom, lehet, hogy egészen más napja lesz, s nem úgy beszél a kiséváról, mintha nem én lennék a kiséva, hanem valaki más, fene tudja ki. Szílleltullák nekem itt minden, a hálóingjeimet meg mindent. De hát kik, mama? Hát kik, hát kik! A gyerekek!
Próbálok a minimál alvós éjszaka utána . Kisült a legeslegjobb kenyerem. Igazi kovászos íz, igazi nagylyukas, szuper a héjjja is. Mindig rájövök, de már többen is emlékeztettek rá, hogy nekem tavaly tavasszal volt covidom. Akkor kezdtem el sütni, akkor a böjt után úgy vártam, hogy végre sütik, a kedvenc citromos kekszem, a kenyerek, de mindennek rettentő fura ízét éreztem. A teljes lockdown előtt egy virágos workshop-on voltam fotósként, voltak ott amerikaiak, németek, svédek, jó sok brit. Nagycsoport. Lehet, hogy ott, fene tudja, vagy a nő, aki rámmászott a lidl-ben, mert volt még közöttünk egy centi hely, s azt neki ki kellett tölteni. Ki tudja. Mindegy is, a lényeg, hogy végre tökjó a kenyér. Egy héten egyszer sütök csak, egyéb napokon pedig a Leksands kovászos svédkenyerét imádom, már ha ilyen kenyeres dologra vágynánk, szerencsére nem alapvető élelmiszer nálunk, mert már gurulnánk, az tuti. Hát szeretjük, na.
Leave a Reply