kerekerd'eux

még, találkoztam két magyar lánnyal. Egyiket régóta ismerem, a másikat akkor először, bár online-osan már ismertük egymást. Kirándulni akartunk, de az idő nem volt túl jó, így nálunk találkoztunk – gyerekmentes övezet és mindkettőtől kb ugyanaz a távolság. Egy csomót készültem, ebéd, sütöttem kalácsot, pont húsvét volt, tényleg. Nekik az volt a lényeg, hogy egy napra a gyerekeiktől távol legyenek (kettő körüli mindkettő), mert már elegük van, nincs egy szabad napjuk.. stb, s mindkettő párja teljesen támogató is volt, így a lányok eljöttek. Majd beszéljünk a fotózásról, ez volt a fő kérés, mindkettő fotós is, egyébként. Már nem is tudom, hogy milyen korán jött el az a pillanat, hogy ültem a széken, és teljesen kívülről szemléltem a helyzetet. Ez a két lány semmi másról nem beszélt, mint a gyerekeikkel, egymással. Én mintha ott se lettem volna. Ha meg rájöttek, hogy ott vagyok, akkor oktattak. A két éves ezt csinálja, így mondja, úgy mondja, így viselkedik meg úgy. Én meg lestem. Hogy egy, nekem ezt miért mondják, valószínűleg nem lesz kétéves gyerekem, de ha meg lesz, akkor sem az ő tanácsaikat fogom kikérni. Úgy beszéltek hozzám, mintha én még soha életemben nem láttam volna gyereket, hogy fogalmam sem lenne róla, hogy mit csinál egy kétéves, pölö, meg hogy érdekel-e engem egyáltalán, hogy mit csinál egy kétéves, abban az adott helyzetben, hát nem tudom. Nem szerettem ezt a napot. Lehúzott agyilag, lelkileg, minden. Minek jöttek el, kérdeztem magamtól? Ezt a találkozót meg tudták volna szervezni ők maguk is ketten, gyerek nélkül, aztán beszélgethettek volna a gyerekekről meg a marketplace-en milyen játékokat lehet venni meg miket eszik a gyerek és miféle hisztiket nyom le. Nem mondom én azt, hogy nem érdekelnek a közeli barátaim gyerekei, mert az más, egyik barátnőmnek mindig meg is köszönöm, hogy babakoruk óta része vagyok a gyerekei életének, hogy még az Angliába kiköltözés után is megmaradt a kapcsolat rendesen, sőt, a nagyfiától néha már IT tanácsokat is tudok kérni. Bonyolult helyzet ez, nem fekete fehér, s tudom azt, hogy az ő életük már nem szól másról, mint a gyerekeikről, megértem én, s meg is hallgatok mindent, de mikor jön el az a pont, hogy ők vegyék már észre magukat, ha van egy nemgyerekes a társaságban.