kerekerd'eux

a ház előtt, ami tavasszal végre csudaszép volt s nem fagyott el, na most lehullatta az összes levelét. Hideg jött. Széllel. A kutyával kint járok, még a mindenévszakos kabátomban, de már elkelt volna egy sapka a fejemre és egy pár kesztyű a kezeimre. Itt van az ősz. Még dolgozgatok, de már nem kertek, hanem mindenféle más, például ilyen kreatív dolgok, tegnap egy festőnél jártam (csuda botanika), húúú, de szépek a munkái, s most lesz új honlapja és ahhoz lesznek új képek, mert megszakértették a brand-jét és most már tudni lehetett, hogy milyen képek kellenek, fehér ne legyen semmi, s kék ég se. Könnyű. Viszont fehérek az ablakok, fehér a spaletta, az egyiket leszedettem vele, nem bánta, mondta, hogy mindennek örül, amit mondok, mert én látom, amit látok. Szóval jó nap volt, amit nagyon szerettem a nőben, hogy olyan csinálós. Pozitív, energikus, haladtunk, csináltuk, nagyon szeretem az ilyet. Közel lakik, úgyhogy még biztosan látom. A ház is hidegebb, ha nagyon fúj a szél. A házzal egyéb gondjaink is vannak, de talán lesz megoldás, hogy le negyen vizes a fal. A régi munkásszobám felújítása áll, külső gondok miatt, amik már olyan nagyok, hogy csuda. Na mindegy. A gyertyák égnek, s rengeteg újéves terv van alakulóban. Mindig jól esik ezekkel matatni a hűvös őszi és téli napokon. A keletnémet töritanulásom lassan a végére ér, hát nem a végére, csak nekem lesz vége az információnegyűjtésnek, hú de jó volt, most olvasom az utolsó könyvet, aztán ráállok valami más témára. Az egyik a régi klasszikusok elővétele, amiket még a gimiben-egyetemen kötelezővoltolvasni, előszedek párat asszem. Ilyesmi novemberi napok járnak errefelé.