kimenőztem, s ennek köszönhetően eljutottam egy londoni könyvesboltba, amiről már sokat hallottam, de még soha nem jártam ott, daunt books. most kelet-berlin, kelet-németország, keleti blokk témában olvasok és van egy kis listám. nem gondoltam, hogy azok közül bármit is megtalálok, könyvesboltok legtöbbször az újabb könyveket tartják, nade, hú, itt ugye országokra le van bontva a könyvesbolt, volt egy nagy rész németországnak, például, s megtaláltam a stasiland (anna funder) c. könyvet, meg egy másikat, az lengyeles, szintén a témában (nobody leaves, ryszard kapuściński), s amikor mentem fizetni, kérdezte a pénztáros, hogy nekem lesz-e a stasiland, mondtam, hogy igen, s mondta, ha végeztem vele, akkor mindenképpen olvassam el maxim leo könyvét, a red love-ot, hát ha már ott voltam, megkérdeztem megvan-e nekik, megvolt. egy jót beszélgettünk a témáról, megbeszéltük, hogy hálisten az ilyen könyvekért. ebédpartnerem férje, akit szintén ismerek, éppen ebben a témában olvas, s ajánlotta katja hoyer munkáit, húúú, ráadásul tőle még szuper beszélgetéseket is találtam. a sötét novemberre megvan a témám, a szürke, nehéz keletiblokk. ráhangolódok egy berlini útra, amit majd január-február ejtünk meg, mert kifejezetten azt a szürkeséget szeretném látni először berlinben. a könyvesbolt csuda volt, csak kár, hogy sokan azért mentek oda, hogy fényképezzenek, de nem igazán a könyvekért, kár, de ettől függetlenül, azért el tudtam merülni. majd az oxfordiba megyek legközelebb.
Leave a Reply