kerekerd'eux

váratlan esővel érkezett meg az október. Azt hittem, hogy szélre ébredtem, de aztán meghallottam az esőt. Nehéz volt kitalálni, hogy miféle eső, de reggel a kávé-kert-körön láttam, hogy jó eső volt ez. Így aztán gyógyultnak nyilvánítom magam. Költözök. A mostani dolgozósszobám, amit nagyon szeretek, egy kis renovánáson fog átesni, így átmegyek a régi-vendégszoba-majd-ember-dolgozószobába, egy időre, amíg itt a falat rendbe teszi az ember. Abba a szobába nem süt be a nap, viszont kertre és földekre kilátásos. Amikor itt végez a szobámmal, akkor majd visszaköltözök, s utána a régi vendégszoba újra vendégszoba lesz, új ággyal, síppal, dobbal, alig várom, hogy otthonosra varázsoljam, s jöhetnek végre a vendégek. Idén nagyon rossz vendéglátók voltunk, főleg az előző évhez képest, de idén a munka mindent elvitt, mindent. Lehet, hogy ez is benne volt ebben a lerobbanásomban, fene tudja. Viszont nézegetem egy könyv szinte utolsó pdf verzióját, már csak apró változások lesznek, de olyan jó érzés végignézni a képeket, minden képről tudom, hogy hogyan voltam, mennyire volt hőség, hogy feküdtem az árnyékon, hogyan szedtem le más bokráról a málnát, mert ők emúgy sem szedik, szóval ilyenek, jó látni, jó érzés, hogy huh, megvan. Október, október, éljen, éljen, sok jó programom lesz, beíratkoztam pár workshopra, mint tanuló, kreatívak, nagyon várom őket. Valamint úton van a stoppolós/beszövős felszerelésem, zoknikat és kötött pulcsikat hozok rendbe, amint megérkezik minden hozzá. Teljesen lázba hoz az ősz. Alma, birs, semmi, sehol, viszont.