elutaztam Amerikába, akkor még jól voltam, de két nap múlva, visszafelé, már végem volt. Mindenért az amerikaiakat okolom. Arra sem emlékszem, hogy hogyan vezettem haza a reptérről. Fogalmam sincs, hogy mi történt, öt nap magas láz, hívtam a sürgősségit, addigra már hangom szinte semmi, azt mondták, ó biztos valami vírus, szedjek csak paracetamolt, négyszer kettőt, és pihenjek, de aztán az ember csak elvitt a háziorvoshoz, mikor hétfőn lehetett menni, azt meghallgatott elől-hátul, s mondta, hogy ha nem tudok éjjel levegőt venni, használjak több párnát. De felírt egy lórugás antibiotikumot, mert mi van, ha mégsem vírus? Na ettől még szrabbul lettem, csak más formában. Azt ma abba fogom hagyni, az utolsót este veszem be és azt várom tőle, hogy kitisztul a fejem, hogy elmúlik a brutális fejfájás, hogy lesznek újra normális gondolataim. És lehet, hogy normálisan is tudok majd enni nemsokára. Tegnap órákig a kertben ültem egy könyvvel, hatalmas haladás, olvasni esik jól, de mindenféle képernyő, folyton urgáló képek, hangok, hú, a világból tudna kikergetni. Ehhez képest pont a képernyő előtt ülök, de most már tényleg muszáj az emaileknek nekiesni.
Leave a Reply