egy hete, vagy inkább egy picit több, pár napig (kb 4-5) elkapott valami, amit nem egészen tudok leírni, de inkább egy nagyon gáz depressziós állapotra hasonlítanám. Nagyon fura volt és kellemetlen, mert fejben tudtam, hogy ez nem én vagyok és nagyon szerettem volna kimászni, s mikor papolok az egyik nagyonszenvedős barátnőmnek, hogy meditáljon, hogy jógázzon, hát most visszanyalt a fagyi. Igyekeztem én nagyon, s szinte már féltem is, hogy te jó ég, nehogy úgy járjak, hogy a végén begyógyszereznek aztán mittudomén. Rengeteg határidő lengett a fejem fejett, egész nap a gép előtt ültem (mondjuk ez nem új állapot), rengeteg editálás, hirtelen véget ért a folytonos autó-fotózás-kisalvás roham. Lehet, hogy pont ez volt, a hirtelen semmi. Ha nem is egészen semmi, de na, semmi. Minden nap mondtam az embernek, hogy ne aggódjon, holnapra jobban leszek. Magamnak is mondtam és nagyon akartam, hogy kimásszak ebből a szrból. Abban az időben a mamával is nagyon sokat álmodtam és sokszor sírva ébredtem. Aztán egyik napról a másikra, huss. Elmúlt, s minden visszatért. S gondolkozok, hogy mi a szr lehetett ez, mert ilyet tényleg még soha nem éreztem. Azóta valakivel hallgattam egy beszélgetést, akit a holdfogyatkozás nyomott meg, na, gondoltam, hogy akkor volt pont, lehet, hogy az? Egy másik beszélgetést is hallgattam, ott egyszerű burnout, hát igazából az is lehet. Imádom a munkámat, de az idei évben teljesen átvette az életemet, de ez így van, most meg jönnek a sokkal csendesebb időszakok. De rengeteg tervem van, sok workshop-ra felíratkoztam, kreatívok, mind októberben lesz, hú de várom őket, s gondolkozok, hogy milyen nagyobb, hosszabb tanfolyamra tudnék járni télen. Akár online is, csak tanulni, tanulni. Na hát ez volt, gondoltam lejegyzem.
Leave a Reply