kerekerd'eux

éjszakát töltöttem itthon, egyhuzamban. Hú de jól esett. A hét sem lesz vészes, csak kettőt vagy hármat leszek távol, még a harmadik nem biztos, ha befejezzük időben a munkát, akkor csak kettőt. Kerteztem, picit hűvösebb van, viszont zéró csapadék. Barnaság, szárazság. Takarítani is kellett. Az ember szuper rendet tart meg minden, de hát na, akkor is. Meg álltam neki egy 24 kertes listámnak, ezeket mind le kell adni, végigmenni több ezer képen, vannak még áprilisiak is itt, mindig csökken a lista, de mindig jönnek újak hozzá, van, ami sürgős, van, ami ráér. Sikerült párat leadni, mert az egyik könyv designere már dolgozna, csak kellenek a képek neki. Egy kert, amit alapból nem is értem, hogy miért került a listára, na úgy tűnik, hogy nem lesz abból semmi, szuperjó, hogy az időjárásra lehet fogni. A múlt hetet egy csoda helyen zártam egyébként. Ez egy fiatal tervező, még covid előtt ismertem meg, akkor sokat beszélgettünk pl. meditálásról, ez maradt meg nagyon bennem, s akkor mondta, hogy éppen most szerez meg egy kertet, majd menjek el. Sok év után, végre, most mentem. Tizenegyig ültünk a tóparton, hatalmas nyugiban, beszélgettünk, néztük a denevéreket, reggel még egy kávé, ő elment délre dolgozni, én még maradtam kicsit, aztán én is elindultam haza, de még fáradt sem voltam, pedig minden okom meglehetett volna rá, hazafelé megálltam egy lábnyújtásra egy antikoshelyen, ahol vettem egy sámlit, ütöttkopott, zöld festék volt rajta valamikor, meg se kérdezze senki, hogy ez hányadik kisszék itt ebben a házban. De mind el van helyezve szépen, mindegyiknek van egy kis szerepe, ezen például most már könyvek vannak. Másnap elmentem a helyi virágfarmra, ahol április óta nem jártam, vettem virágokat, vágottat is, ültetni is, meg zőccségeket, aztán kerteztem, mostam, este születésnapra mentünk, csak fél órát leszek, mondtam én, aztán lett belőle három, aztán csak eltelt a nyugis hétvége.