még tart, hálisten, de gondoltam leírom, hogy miket olvastam eddig.
Gerlóczy Márton, Mikecs Anna: Altató Az év eddig egyik legkedvesebb (Tokarczuk mellett) könyve nekem, nagyon-nagyon szerettem, el fogom még egyszer olvasni, rengeteg minden van ebben az egy csodás könyvben.
Tamás Attila, Weöres Sándor
Czakó Zsófia, Nagypénteken nem illik kertészkedni Nagyon tetszett a Távoli rokonok, ami egy frissebb könyve ennél, s ez sajnos nem annyira vitt magával, szerencse, hogy nem ezt olvastam elsőre
Svetlana Alexievich, Chernobyl Prayer Ez a téma amúgy is nagyon foglalkoztat, úgy általában a kommunista dolgok, hatalmas része a történelmünkek. A Csernobil meg hát, huh. Ez a könyv inkább dokumentum-könyv, ahol rengeteg érintett megszólal, főleg hétköznapi emberek, csoda egy könyv, tényleg, bánattal és humorral tele.
Voltaire, Candide – elő kellett vennem újra. “Művelnünk kell kertünket.” kötelezőőőőolvasmááány.
Maria Stepanova, The Disappearing Act van még a listámon márciusra. Oroszul 2024-ben jelent meg, s most pedig angolul. Egy száműzetésben élő orosz író, az írónő maga, emlékezései azokról az időkről, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, ahogy az események sodorják, akaratán kívül.
Az év elején elkezdtem elvátolodni az instagramtól. Hálisten semmi negatív soha nem talál meg ott, sőt, nagyon sok kedves, főleg kertes ember, sok ügyfél.. stb. De mégis sok, sok, sok. Nem szeretem azt a tempót, amit a közösségi média diktál, túl sok ez nekem. Azt a rengeteg időt, amit a képernyőn tölt az ember, kiválóan lehet olvasásra fordítani, például. Aztán jött a március, megszaporodtak a megkeresések, elkezdtem visszajárni az instagramra és már meg is bódútt a fejem. Úgyhogy maradok a könyveknél. S ha már itt tartunk, elkezdtem írni egy könyvet. Erről majd egyszer máskor mesélek.
Leave a Reply