kerekerd'eux

még tavasz, dehogy, január közepét épp csak elértük. Van két csodás napsütötte napunk (tegnap és ma), így végre helyükre kerültek az utolsó nárciszok, sőt pár még a temetőbe is megy majd ki, egy bácsi (aki már szintén nem él, de nem is itt van eltemetve) feleségének a sírjára, a szomszéd néni ülteti majd el, mert ő nagyon jóban volt a bácsival. Nagyon nyugis napok járnak errefelé, holnap kimenőm lesz, egy barátnőmmel találkozok, akit még otthonról ismerek, de ő már régóta itt él. Vintidelek, feltettem egy csomó könyvet (főleg magyarokat), s nagyon örültem, hogy hamar el is kelt belőle jópár, szeretem, ha a könyveket más is szereti. A Bognár Pétert kezdtem el tegnap, miután a Krasznahorkaival végeztem (nagyon szerettem, szerintem egyszer még el fogom olvasni), de ez a Bognár Péter nem fogott meg egyáltalán, úgyhogy egy dán könyvre tértem át. Jó lenne dánul is tudni. De visszatérve a jóidőre. Kerteztem tegnap is, ma is. Nincs tavasz, de van rengeteg sövényünk, ami főleg borostyán, de főleg egy részen – ahol az autóból kiszállunk – ott kellett nekiesni, jól visszavágtam ott mindent, meg egy csomó mindent, hunyorok leveleit vágtam le, rengeteg van, gyönyörűek, még csak most indulnak be, hóvirágok is. Még nem szeretnék tavaszt, de ezeket a téli-napos napokat nagyon szeretem. Jön még hideg, várom is, el kellene mennem pár hóval-faggyal fedett kertbe. A sövényvágóval nagyon belejöttem a munkába, azzal vágtam vissza a japán szellőrózsát is, mintha pasiból lennék. Egyébként meg elveszetettem egy születésnapi metszőollómat, niwaki, “te tudod, hogy ez mennyibe kerül??” kérdezte a skót ember, tényleg skót, mondtam neki, hogy igen tudom, ezért kérem születésnapomra. Vicces. Majd a fémkeresőjével most megkeresheti.