kerekerd'eux

évvel ezelőtt, egy hét múlva, a mama meg fog halni. Tudta-e vajon, bár egész életében mondogatta, de mikor nagyon demens lett, akkor már nem hozta elő a halált, viszont sokat látta az ő hallotait. Két éve, nem pont ezen a napon, de egy koncerten voltam a templomunkban, középkori zene, semmi karácsony kapcsolat nem volt, de mivel közel volt a karácsony, elénekeltük a Silent Night-ot. Akkora sírás jött rám akkor, mint még soha. A mama hangját hallottam csak, cseeeendes éjjj, szencccssséééges éjjj, ahogy a templomban énekelt mellettem, karácsonykor, réges-régen. Akkor még nem tudtam, de lehet, hogy éreztem, hogy ő már nagyon úton volt el innét. Nagyon-nagyon hiányzik. Az égvilágon semmi nem olyan, mint akkor volt, amikor ő a világon volt, de tudom, hogy minden nappal közelebb vagyok hozzá, hogy ott legyek majd, ahol ő is van. Nem érdekel a karácsony, nem tudom, hogy emiatt-e, vagy csak úgy amúgy, se hideg, se meleg, jó itthon lenni, békében, nyugiban, ennyi, de hogy milyen nap van éppen, annyira hidegen hagy.