kis nap volt Londonban. Egy teázóban kezdtünk, mert pont dél volt, de csak háromra foglaltunk késői ebédet, úgyhogy előbb tea, egy antikos-könyves boltban, sok magyar kerámia volt, egy tányér Györgyi felirattal, például. Az ebéd az Ottolenghi-ben volt, én ha nagyon jó helyen vagyok és van az étlapon, akkor mindig disznót kérek. Itthon azt soha nem eszünk. Ez hasalja valami volt, jó ropogós bőrrel, ananász szalszával, meg kétféle saláta hozzá, egyik egy téli slaw (káposzta, répa, mandarin), a másik pedig karfiol tabbouleh, azért írom le ezeket, mert mindet meg akarom itthon csinálni majd, csak hát ugye ez az ember az ízekről (is) híres, ugyanolyan úgysem lesz az enyém, de majd majdnem. Onnét átsétáltunk a házba, ami a fő oka volt a londoni menetelnek. Kint gyülekeztünk, csak nyolcan egyszerre, minden spaletta becsukva a háromemeletes házon, semmit nem láttunk be, sötét volt már, majd nyílik az ajtó, s megyünk befelé, csuda karácsony, mindenhol a fenyőillat és mindenhol csak gyertyák, néha alig lehetett látni, rettentő hangulagos volt. Nem tudám leírni, olyan volt ez, viktóriánus karácsony, rengeteg apró részlettel, például a konyha, a kedvencem volt, az asztalon mince pie, mindenféle bogyók, diók, mogyorók, régi recept az asztalon, téli zöldségek kosárban, ilyesmik. És a szobákban is, mindenfelé, csoda egy hely, recsegő lépcsők, kandallókban ég a tűz, az asztalon pohárban likőrök, ott felejtett kalap vagy éppen becsomagolt ajándékok, bármeddig ott tudtam volna maradni. Helyette, kiléptünk az utcára és annyi nép volt, hogy csak, mindenki ment hazafelé, munkából, mindenfelé a fények, a karácsonyi hangulat, de nem olyan igaz, mint a házban volt, hanem olyan kommersziális, mint amilyen mindenhol már, nem szeretem. Lett egy kis karácsonyi hangulatom és ihletet is kaptam papírlánchoz, például, de egyébként zéró az ünnepi hangulatom, nem is lesz, de nem rossz érzés ez bennem, mert persze azért már teszek ki mindenféle zöldeket, eukaliptuszt, két nagy csokorral kaptam, az egyiket neki is adtam a szomszédnak azonnal, a másikat teszem ide-oda a házban. Az eső meg szakad, pedig mennék még szedni ágakat-bogakat, holnap pedig elmegyünk a fáért. Én már néha nem is akarnék fát, aztán amikor meg itt van, akkor olyan nagyon jó. Főleg a fényénél ücsörögni.
Leave a Reply