kerekerd'eux

július végén egyszer csak elhallgat, de aztán megjelenik a vörösbegy. Nem mintha eddig őket nem hallottuk volna, de most a feketerigó senki hangját nem nyomja el, s a vörösbeggyel kicsit jön az év második fele, az ősz közeledte, s a tél közeledte majd. Reggel korán megyek ki, öntözök, kicsit, amit tudok, fájdalom nézni, ahogy a hunyorok halnak meg, vagy legalább is teljesen úgy néz ki a zöldjük, de talán még élnek a föld alatt, meg az őszirózsa, pont az őszirózsa, amit irtani sem lehetne ebben a kertben, s van pár csudám, mint pl az eurybia divaricata, el is kezdett virágozni, viszont a dáliák csodaszépek, élvezik a napot, s jó földben vannak, nincs gond velük, vágom őket folyamatosan, be a házba, csak úgy jönnek a virágok. Tegnap kétszer mentem be Londonba, összesen 260km, pedig tök közel van, egy óra alatt ott lettem volna, de baleset, forgalom, másfél óra befelé, ötvenöt perc hazafelé, de jó hangoskönyvvel bírható volt, a kert is, mondták, hogy maradjak bent a reggeli és az esti között, de inkább hazajövök, közel van, mondom. Negyedik hőséghullám jött el, az egyiknél pont ebben a kertben töltöttem el egy egész napot, álldogáltam a légkondicionált konyhában, ez egy étterem, galéria ésatöbbi kertje, de olyan napon megyünk (a kerttervezőékkel), amikor nincsenek nyitva, szóval lehetett a légkondicionált konyhában álldogálni, mert kibírhatatlan volt a meleg. Most jobban bírható, mert a páratartalom nem magas, s este lehül annyira, hogy lehet aludni. Csak eső, csak eső. Semmi. Slaggal öntözni nem szabad. Uraságéknál voltam fotózni a múlt héten, nagyház, csuda konyhakert, na ott ment ám a slag. Vannak dolgok, amit egyeseknek szabad, másoknak nem. Ugyebár.