kerekerd'eux

alvás, sok agyalás, mindenkinek mondom a meditációt, na akkor kapjam is össze magamat, felkeltem, meditáltam egyet, aztán a sok számítógépes képernyőbámulás után egy órás jóga, jól esett, megy a mosógép, nem hiszem, hogy itt bármi megszárad már, nincs az a nagy meleg, sőt, reggel fűtést kapcsolunk egy órára, aztán jobb, jön a nap, eső még csak kilátásban sincs, hetekre előre, hetek óta. Sok a munka, ami csudajó, örülök, de sok a logisztika, nagyon, főleg, amikor például, kedden irány mallorca, de szerdán már jövök is haza, majd csütörtökön irány wales, majd haza, s irány london, s így megy ez minden nap, de szép napok, nagyon, s csuda emberek, megint jártam az egyik kórházkertben, egy jótékonysági, akikkel dolgozok rendszeresen, onnét mindig húszezerrelfeltöltődve jövök el, pedig hullafáradtan, mert egész nap talpon és messze is vannak, a kocsiban is, a forgalom is, de a múltkor a királyi családból volt ott valaki, nem volt nagyfelhajtás, de azért sok testőr volt, szerintem a képek is jók lettek, nagyon kellemes volt a hangulat, sütött a nap, csiripeltek a madarak, s a kerekesszékes emberek történeteitől mindig könnyes a szemem, de az övék nem, ők tele erővel, bizakodással.  Szóval nincs ám igazán gond, hacsak az nem, hogy esik szét a világ, az emberek egymást ölik, utálják, komolyan mondom, mi történt itt, hogy mindenkinek elment az esze. Kimegyek a kertbe egyet, nem csak teregetni.