kerekerd'eux

egyes alkalommal, amikor először kapcsoljuk fel a fűtést, mindig elmondom, hogy nálam ez jelenti azt, hogy luxusban élünk. Emlékszem, hogy anyámék mindig a fűtésen balhéztak, hogy mennyibe kerül, mindig ment a feszkó, pedig nem éltünk szegénységben, mint sokan, akik aztán tényleg nem tudtak fűteni. A mamánál sokszor volt hideg, nem volt központi, csak cserépkályhák és kandalló, reggel ott fűtött be, az étkezőben, kiment a jó hidegbe, megetetni a tikokat, bejött fagyossan, lányom gyere üjj ide, itt jó meleg van, de a szoba-fürdő vonal az jéghideg volt, bár a szobai cserépkályha még jól tartott reggelig. Akármikor választanám ezt a fűtést, akármikor, s mindig, amikor házakat nézek otthon, a cserépkályhások vannak előnyben. A fürdőben nem volt fűtés, de az ablak mindig nyitva volt. A forró zuhany aranyat ért, csak odáig el kellett jutni, ruha nélkül, jógyorsan. A fűtés a legnagyobb téma itt, hogy mennyien nem tudnak fűteni, mert annyira drága, satöbbi, mindenkinek ismerős, otthon is. Hálisten, ez nekünk nem okoz gondot, de minden egyes alkalommal, amikor reggel bekapcsolom a fűtést, azt gondolom, hogy olyan szerencsések vagyunk, hogy ilyen luxusban élünk, hogy egy meleg radiátornak a wc mellett, hát annak nincs párja.

Fagyott a múlt éjjel, ötkor keltem, London másik felére mentem dolgozni, egésznapra, nem mentem hátra reggel megnézni a dáliákat, de hálisten túlélték a fagyos hajnalt. Én meg jól bekapcsoltam a fűtést a kocsiban, jujj de jó érzés volt. Viszont aludni csak hideg szobában tudok. Amikor öt fok alá megy, az ember nem szereti nyitva az albakot. Amikor elalszik, kinyitom. Észre se veszi.