lehet legjobban sírni. Meg kikapcsolni. Meg egyedül lenni. Egyszer fent, egyszer lent. Amikor itthon vagyok, mindig hozok be virágokat. A dáliák megkezdték, csodaszépek, nagyon színeseket ültettem (narancsos árnyalatok), a kert buja, az augusztusi relax, a gaura belenől a rózsába, összevissza, a kömény égig ér, rátekeredik a majoranna az aljára, s melléjük tettem egy dahlia merckii-t, micsoda szép kis csoport lesz az ott, amikor majd az a dália is elkezd virágozni. Három éjszakát nem voltam itthon, sok volt, kettő a limitem, távol itthonról, sok nekem már, másnál megszállni, pedig itt saját szoba, saját fürdő, minden saját, van tér, van csend, nagyon finom kaja van, ott a fírfi főz, eszméletlen, hogy milyen jól. Hosszú volt az út, sok az autópályaépítkezés, itthon jó, utána egy napig csak félig élek, aztán már rendesen. Nagy meleg jön megint, harminc fokkal is riogatják a népet a hétvégére, meglesz az, úgyhogy megyek is el hétfőn északra, ott csak tizenöt lesz, vennem kellett egy új esőkabátot, remélem megjön addig, de ha nem, akkor van egy másik, igaz, hogy kicsit lég (és eső)áteresztős már a sok viseléstől.
Igazából majd szeretnék írni azokról a könyvekről, amiket otthonról hoztam, el se mondtam még, meg amit most olvasok, Silence, The Power of Quiet in a World Full of Noise, egyébként is meditálós alkat vagyok. Szuper kis könyv. Még két könyve érkezik az embernek (Thich Nhat Hanh), használtkönyvesen találtam őket, nem is lényeg, de a lényeg, hogy legyen csend minden napban, amikor semmi nincs, csak mi és a légzésünk és nincs más gondolat. Nehéz, de meg lehet csinálni, s a legjobb dolog a világon. A virágokkal együtt. Meg a mamákkal.
Leave a Reply