Magasan szálló madarak,
az ég lobogó szélszalag.
Könnyű a lég, de keserű,
köd alatt képzeleg a fű.
Köd alatt imbolyog a nyár,
fűszálról fűszálra szitál.
Kérdez a kék, a zöld felel:
nyílik a föld, mi süllyed el?
László Noémi
kerekerd'eux
avagy kerekerdő
recent posts
Posted in vers
Leave a Reply