a lábunkat, meg a határt. A legnagyobb szerencse, hogy kilépünk a házból és sehol senki, alig pár ház, és máris a határban vagyunk. Az ember kora reggel elment bevásárolni. Előtte körbehívta a falut, kinek mi kell. Két óránál többet is távol volt (fél óra oda az út kocsival eleve), kezdtem aggódni. De minden ok volt,…

a lábunkat, meg a határt. A legnagyobb szerencse, hogy kilépünk a házból és sehol senki, alig pár ház, és máris a határban vagyunk. Az ember kora reggel elment bevásárolni. Előtte körbehívta a falut, kinek mi kell. Két óránál többet is távol volt (fél óra oda az út kocsival eleve), kezdtem aggódni. De minden ok volt,…

nap. Bezártak minket is. Persze nem járnak fegyveres rendőrök itt a vidéken, hogy rendre intsenek minket. Múlt kedd óta nem voltam sehol, tegnap aztán elmentem találkozni a barátnőmmel, a kutyák szaladgáltak egy jót, hatalmas terület, volt helyünk távol állni egymástól. Aztán este bejelentették, hogy itt aztán több barátnős találkozás sincs ám. Pont szerencsénk volt. Reggel…

nap. Bezártak minket is. Persze nem járnak fegyveres rendőrök itt a vidéken, hogy rendre intsenek minket. Múlt kedd óta nem voltam sehol, tegnap aztán elmentem találkozni a barátnőmmel, a kutyák szaladgáltak egy jót, hatalmas terület, volt helyünk távol állni egymástól. Aztán este bejelentették, hogy itt aztán több barátnős találkozás sincs ám. Pont szerencsénk volt. Reggel…

ért el a mélypont, mármint remélem, hogy az volt és remélem, hogy nem jön többet és maradok normális szinten. Pedig elég jól megy nekem a dolgok jó oldalának észrevétele, hát ez most ebben az esetben még nekem sem olyan egyszerű ám. Gazoltam sokat, ültettem egy kis berkenyét, de csak kerengtem, kerestem a helyemet. Próbálok nagyon…

ért el a mélypont, mármint remélem, hogy az volt és remélem, hogy nem jön többet és maradok normális szinten. Pedig elég jól megy nekem a dolgok jó oldalának észrevétele, hát ez most ebben az esetben még nekem sem olyan egyszerű ám. Gazoltam sokat, ültettem egy kis berkenyét, de csak kerengtem, kerestem a helyemet. Próbálok nagyon…

rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer a falunk facebook oldalára írok, hogy megkérdezzem, hogy nincs-e valakinek felesleges kenyérlisztje. Öcsém. Nincs sehol. Ja, én továbbra sem kenyerezek, de most jött el az én időm, elkezdek kovászt gyártani, majd kenyeret. Mert most nem járkálok sehova, ki tudom az időket számolni rendesen, van időm gyakorolni.

pillanat van ám azért, a sok felfoghatatlanság kellős közepén, aláírtam az első könyvszerződésemet. Nem, nem én írom, tehát igazából nem is az én könyvem, én csak a fotós leszek. Egészen máig totál zavaros volt az egész, de főleg, mert egy, a kiadó egyelőre az íróval beszélt, én meg az íróval, egy csomó kérdésem volt, amiket…