kerekerd'eux

ért el a mélypont, mármint remélem, hogy az volt és remélem, hogy nem jön többet és maradok normális szinten. Pedig elég jól megy nekem a dolgok jó oldalának észrevétele, hát ez most ebben az esetben még nekem sem olyan egyszerű ám. Gazoltam sokat, ültettem egy kis berkenyét, de csak kerengtem, kerestem a helyemet. Próbálok nagyon nagyon távol maradni a fészbúktól, a hülyeség sokkal gyorsabban terjed, mint ez a vírus. Elővettem a fényképezőt, talán az majd segít, hát segített. Szokott. Aztán ma reggel már két lábbal ébredtem, hálisten. Telis tele tervekkel. Ezeket még kávé előtt és kávé alatt le kell írnom. Az emberrel meg az állattal mentünk egy nagy kört, egy falunkbélivel találkoztunk, kettőt meg távolról láttunk, ők is kutyákkal, aztán ennyi. A hírek jönnek ám, hogy az emberek megindultak a tengerparti városokba, a tóvidékre, mindenfelé, mert hú, eljött a nyáriszünet. Ez pontosan így kezdődött Itáliában is. Hány embernek kell meghalnia ahhoz, hogy az emberek felfogják, hogy ez nem egy kitalált hülyeség? Itt 233-nál járunk, de még mindig nem fogja fel az egyszerűnépe. Na, most pedig megyek vissza a gondolataimhoz, mert most csak úgy jönnek, majd aztán elmesélem. A könyvet is.