itthon. Végre takarítok. Végre porszívó, meg mosás ezerrel. Meg két hete elszáradt virágok kidobálása, meg egyáltalán, hú ez a legjobb pihenés most. Rájöttem, sajnos, vagyis eddig is sejtettem, de most már tudom is, hogy utálok repülni. Ott még nem tartok, hogy remegek már akkor is, amikor pakolok össze az útra, szerencsére. Valamit ezzel kezdenem kell vagy átköltözni rendesen Európába és autó meg vonat. Egyébként is mekkora rossz a világnak a repülő. Nem csak a fogmosás közben folyamatosan folyó csapvíz. Viszont ez, de komolyan, nekem ez tényleg új volt, hogy emberek így mosnak fogat, s mostantól heuréka, tényleg, húdejó, hogy mondjátok, akkor elzárom a csapot. Mindig vannak még dolgok, amiken megdöbbenek. De olyan is van, hogy a nagyonnagyon gazdag vendéglátónk, de az a nagyon, az nagyon ám, szóval ő, saját maga csinál nekünk szendvicseket a repülőre, mert hát otthon az a sok kaja, ne legyen kidobva, most úgyis pár hétig senki nem megy a házba. Én is lemondtam az avocádóról, pedig eléggé szeretem. De hogy a fenébe ne tudnék élni nélküle. Az ember Lilla táskákkal jár a boltba (én is azzal járnék, ha járnék boltba). Igyekszünk mi is, kis lépések, de hátha ér még valamit. Muszáj.
Orgona az asztalon. Aki anyuka, annak legyen szép napja, de aki nem, annak is.
Leave a Reply