Alszol, csukott szem zárja magányodat
kintről. De álmod forgatagán belül
színek fakadnak mint virágok
és alakok kavarogva úsznak,
kintről. De álmod forgatagán belül
színek fakadnak mint virágok
és alakok kavarogva úsznak,
nem hagyva nyugtod: sok rokon, ismerős
és ismeretlen bolygat a változó
síkságon, erdőn, hegyvidéken,
hab-tarajon, kocsi-járta utcán,
és ismeretlen bolygat a változó
síkságon, erdőn, hegyvidéken,
hab-tarajon, kocsi-járta utcán,
míg végre űrbe száll az egész világ,
nincs színe többé, hangja meg arca sincs,
némán s vakon futó spirális
hol hazajutsz a felébredéskor.
Weöres Sándor
Leave a Reply