nem az a tipikus sziget, ahova legalább egy óra komppal lehet átjutni, annyira nem elzárt, ide a kilencvenes években építettek egy hidat, így annyira nem is sziget, de aztán mégis. A fő ok, amiért ide jöttünk az az, hogy fotóztam egy nővel pár éve, s mondta, hogy van egy házuk Syke-on és ha bármikor el szeretnénk menni, akkor csak szóljunk. Nem is nagyon gondoltam rá aztán, Skóciában már többfelé jártunk, legyen Wales inkább. Még a tavaly márciusi lezárások előtt Wales-be foglaltunk le egy kis házat múlt májusra, de aztán jött a covid, törölték és azóta már nem is lehet sem azt, se rengeteg más helyet lefoglalni, szinte két-három évre előre már foglalások vannak. Na jó, de valahova mégis menjünk el, s így jutott eszembe ez a nő és a háza Skye-on. Így kerültünk ide. Egy faluban vagyunk, nem kint a semmi közepén, de így is olyan, mintha a világ végén lennénk. Az egész sziget kb 80km hosszú, de a kis és kanyargós utak miatt, eljutni bárhova, órákba kerül. Itt aztán tényleg megy a lassúélet. Ja, és folyton esik az eső. És nincs telefonhálózat, zéró, de a mi matávunkra rá tudunk csatlakozni a házból. Bár igyekszünk nem nagyon. Pont azért jöttünk el. Még out of office-t is állítottam be, bár az ember szerint aki vállalkozó, annak mindig kell az emailjeit nézni. A fontosabb kiadók, akik képeket szoktak kérni, s általában az utolsó pillanatban, holnap n azoknak előre szóltam, hogy nem leszek,
Leave a Reply