a szabadságon. Volt több is ilyen, de az eső legtöbbször eláll, majd szakad, majd eláll, szakad, viszont ma, ma egész nap szakad, hatalmas széllel. Egyelőre nem mentünk ki még, de majd nekivágunk a szeleknek. Dolgozok kicsit, pedig annyira nem szabadna. Sőt, az emaileket sem szabadott volna megnéznem a héten, elvileg nincs is internetünk, de a matávunkhoz mégis tudunk kapcsolódni, telefontérerő egyáltalán nincs az egész szigeten nekünk. Válaszolom az emaileket, fogadok el jobbnál jobb felkéréseket, s ámulok, hogy én? Biztosan? És ülök két email előtt, amikre már olvasásukkor nemet akartam mondani, de itt ülök felettük, nemet akarok mondani, de miért megy ez még – igaz, hogy nem mindig már – de néha olyan nehezen. Nehéz eleve egy munkát visszautasítani, mégis csak munka és még csak nem is áll messze tőlem, de a belső minden porcikája tiltakozik ellenük, így nemet kell mondanom, de kedves emberek, de az nem számít. Na így.
Leave a Reply