Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, messzire távoztál. Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam, én fiam, feketülõ vérrel csombókos a hajad. Az éjjel álmomban egész kicsi voltál, fürdettelek téged egy nagy tekenõben. Abban a nagy tekenõben tükrözött az égbolt,…

Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, én fiam, égi virágszál, igen elváltoztál, messzire távoztál. Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam, én fiam, feketülõ vérrel csombókos a hajad. Az éjjel álmomban egész kicsi voltál, fürdettelek téged egy nagy tekenõben. Abban a nagy tekenõben tükrözött az égbolt,…

Függőleges az este, alant kezdődik el, gödrökben és odúkban, hol nyirkos, hűs a hely. Mélységből emelkedve a völgyet önti el, lilára sötétíti, szikrát szór hegyre fel. A napfényt elsodorja, kis lángokat kever, végül fekete égen csillagok közt hever. Weöres Sándor

Függőleges az este, alant kezdődik el, gödrökben és odúkban, hol nyirkos, hűs a hely. Mélységből emelkedve a völgyet önti el, lilára sötétíti, szikrát szór hegyre fel. A napfényt elsodorja, kis lángokat kever, végül fekete égen csillagok közt hever. Weöres Sándor

… Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap – tisztán emlékszem reá – nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nõttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fü, fa füst. Sorsom huszonnégy esztendõt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövõt,…

… Óriások közt telt az életem, a vállukig sem ért föl a kezem. És egy nap – tisztán emlékszem reá – nem fértem állva az asztal alá. Lejjebb ereszkedett a mennyezet és kezem-lábam megszélesedett. Ahogy én nõttem, úgy kisebbedett, de napjaimnak kedvesebbje lett fü, fa füst. Sorsom huszonnégy esztendõt lerótt, még végigélnék néhány-milliót: hasztalan vággyal nézem a jövõt,…

Szikrázó az égbolt, aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Weöres Sándor

Szikrázó az égbolt, aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Weöres Sándor

Mikor letekintek a hegyrõl,látom alattam a kedves várost.Kertedbõl a városon átElképzelem sietõ pihegésedetmért nem jössz felém?vonulni az erdei utak kaptatóin.Weöres Sándor