a zuhany alatt és kétmillióháromszáznegyvenhatezer gondolat megy át a fejemen, erősen kell figyelnem, hogy csak a zuhogó víz hangját halljam és semmi mást, nem akarok kétmillióháromszáznegyvenhatezer dologra gondolni pont akkor, muszáj, hogy a fejem néha csak egy dologra koncentráljon, de annyira nehéz. svéd tanfolyamra szeretnék menni svédországba, egyhetes vagy kéthetes, tanulás reggeltől estig, gondolom van ilyen; egyébként meg milyen tanfolyamra menjek, amit leírhatok céges képzés címen, annyi minden van, de mondjuk a svéd ide pont nem fér bele; valaki árulja a képeslapjaimat, de nem tehetem őket újrafelhasználható fóliába, mert az még akkor is, ha újrafelhasználható, akkor is extra felesleges dolog és nem jó a környezetnek, bár védi a lapot, mert egyébként meg fogdossák az emberek, gyűrődik, vááá, na ez a gond, viszont a nőnek nem gond franciaországba repülni, eladó házakat nézni, majd újra repülni, megvenni, majd újra repülni, meg újra, azzal nincs gond, szerinte; egyébként ez a legnagyobb oka annak, hogy a kontinensre szeretnék költözni, normandia is a listán, persze a balaton-felvidék is, bár a legutóbbi otthonlét óta nem jár annyit azon az eszem, bánatomra, szomorúság, de majd kialakul, idén én nem parázok rá semmire, úgy döntöttem, ez a világ meg van őrülve, mindenki meg van változva, mindenki fura, beleértve engem is, mi lett velünk, nem tudom, de a kert van, a kert marad, hálisten, oda megyek a sok gondolattal és akkor biztos lehetek benne, hogy mindegyik eltűnik és semmi nem számít.
Leave a Reply