kerekerd'eux

azt mondanak estére. Letakartam a krizantémot, avignon pink, eléggé szép, most kezdett el virágozni, csak nem hagyom kárba menni. Jó sok mindent hoztam be a vázákba. A holnapot még kimaxoljuk, barátnő nagyszületésnappal, ezeréve már most szombatra tervezte a férje, titkosan, Londonba mentünk volna, high tea-re, aztán mikor 6 fősre csökkent a találkozási lehetőség (s mi 8 fő lennénk), akkor áttete otthonra. Aztán amikor csütörtöktől megint sehova-nem-lehet-menni-és-senkivel-nem-szabad-találkozni-max-egy-fő-szabadég-alatt lesz, na akkor gyorsan áttette szerdára, aki nem dolgozik, az menjen oda szülinapireggelire. Utána szaladok egy másik ismerőshöz, vele gyorsan lenyomunk egy fotózást, majd odajön egy harmadik, teára, aztán szaladás haza, Angiékat* áthívtuk vacsorázni, gyorsan amíg még lehet. Ehhez most gyorsan kitakarítottam, az ember meg megfőz. Egyébként persze vicc, mert bárkinek lehet vírusa ezek közül az emberek közül. De a péntekre tervezett vacsoravendégek – magyar vacsorát terveztem, átólcettig – na ők már nem jöhetnek. És kész vége. Kezdődnek az egyéb dolgok, adóbevallás, mérföldjeim összeszámolása tavaly augusztus óta, a bizniszbankszámlán mire költöttem mit, pontosan megadni a könyvelőnek, de mindig elhatározom, hogy jó leszek, havonta egy napot erre szánok, de hát dehogy szánok. Amikor meg kell, akkor meg megszívom. Itt az ősz, mindjárt kész vége a novembernek is, pedig még csak most kezdődött. A nárciszokat is végre már elültetem, a kertet is rendbe teszem, mindenkit felhívok, mindenkinek írok, csomagokat is csomagolok. Jó leszek, jól leszek.

* a faluban él egy magyar pár. Irtó aranyosak. Már asszem írtam róluk, de a az én eszem, hú de rövid. Úgy hívjuk őket, hogy a gyerekek. Az embernek legalább vannak pálinkaivócimborái, mert én azt a bűnös italt hjajj. Viszont a Pankáéktól kapott legeslegjobbpálinka meg elfogy lassan, az utolsó cseppért szerintem ölni is fog valaki, olyan jó az, na azt még én is megkóstoltam ám.