a hőség. És mindjárt én. Ezer kilóméteres lesz ez a hét. Ha ezt lenyomom, akkor nagyon fogok örülni, hogy a héten ennyi mindent elvégeztem. És akkor lelkiismeret nélkül nézegethetem a balatoni nyaralókat. Mindenkinek minden azonnal, jött az eső, virulnak a kertek. Közte megint egy London belváros, de már pont, amikor ott voltam, hogy mondom, hogy nem, Londonba én már sohatöbbé nem fogadok el munkát, hát persze, hogy jövök. A pénz meg beszél. Bár ezért majd csak jövő ilyenkor fizetnek. Szóval ki a balek? Ilyen ez a popszakma. Mintha megint nyaralnánk. Meleg, az ember itthonról dolgozik továbbra is, bár júliusban három napot Londonba kell mennie. Ne is kérdezze meg senki, hogy várom-e. Te jó ég, de még mennyire. Nincs nekem az emberrel (sok) bajom, de nekem ne mondja senki, senki, hogy nem kell az embernek kicsit sajátmagában is lennie. Akkor is ugyanúgy telik majd a nap, dolgozok, takarítok, főzök, kertezek, de hát na, mégis. Egyébként. Most, hogy bejárom a fél országot (Somerset, Devon és London), az ember elment összeszedni a bevásárlást (mi már többet bótba nem megyünk), s látom ám, hogy rendelt olyan dolgokat, amiket csak és kizárólag akkor veszek, ha utazok, például energiaszelet. Nekem speciel eszembe se jutott. De ő mindig mindenre gondol. Én most csak azon gondolkozom, hogy hol fogok majd megteázni, amikor már hulla leszek. És hol fogok egyáltalán pisilni? Majd a szép angol ződbe.
Jövő héttől talán nyitnak a pubok. A falunkban van egy, pizzás. Nem az a tipikus angol pub, bár kintről úgy néz ki. Nagyon népszerű, szuperjól csinálják, macedónok. Átálltak elviteles pizzára. Meg az ablakban korsósört is lehet venni, idd meg az utcán. Vagy a szembelakók kertjében. És utána meg menj a mi autónk mögé, a járdára, oda pisilj. Ez így volt, ahogy mondom. Én az embereken már meg se döbbenek. Csöppetse.
Leave a Reply