is csináltam a múlt pénteken. Nagyon kevés idő és semmi előre tervezés, szegény Chris-t kétszer kértem meg, hogy öntse vissza a teát a kannába, mert vagy nem indítottam el a felvételt vagy nem fókuszáltam rendesen, áh, így megy ez. De ahogy gyakorlom, egyre jobb lesz. Szóval van itt ez a film erről, de ma reggel is csináltam egyet gyorsba’, mert annyira baromira ráérek, aztán a nap végén meg idegbajom lesz, hogy megint mennyi munkával nem végeztem. Válaszolja meg valaki az emailjeimet, légyszi, míg én filmezgetek és úgy csinálok, mintha ez lenne az élet.
Nem is mondok semmit magam mentségére, egyébként, irtó sokat kell még tanulni, az editálásról nem is beszélek, de az, hogy fogjam úgy a fényképezőt, hogy amikor elindítom a filmezést, nem lökök rajta egyet és nem rázkódik be az egész. Gyerekcipőben, de hátha lesz belőlem valami egyszer.
Leave a Reply