és mondom is, hogy miért. Aki ismeri a Midsomer Murders sorozatot vagy akár olvasott egy jóféle Agatha Christie-t, az látott sok szép angol vidéket és hallott jóféle krimi ötleteket. Egy helyi sajtkészítő bízott meg munkával. Na annál már vidékebb nem is lehet, templom mellett lekanyarodok a kis földútra, onnét csak erdők, mezők (tiszta Csermajor érzés, egyébként, ha már a sajt). A legtipikusabb vidéki Anglia, egyébként sok Midsomer részt forgattak ott (nem ott sajtéknál, de a faluban). A sajttulajdonos férje író. Már ez magában mondom egy elég jó kis sztori lehetne, elkezdtem már kombinálni egy izgalmas krimit odafelé a kocsiban. De csak olyan lájtosan. Kedves népek. Megérkeztem a sajtfarmra. A készítő részeken és hűtőkben is szabadon mozoghattam (hajháló, csimma, sok sok kézmosás, persze). Igen ám, csak a hűtők meg olyanok voltak, hogy kinyitod az egyik ajtót, becsukod, majd nyitod a másikat, majd becsukod magad mögött. És minden olyan zárt, ablakmentes, persze kell a megfelelő hőmérséklet, de totál klausztrofóbiás. Ezért amikor egyedül fotóztam, teljesen szabályellenesen nyitva is hagytam az ajtót magam mögött, hogy legalább egy irányba tudjak menekülni. Meg is voltam a dologgal, mire jön az egyik dolgozó, hogy most fogja mosni a sajtot, jöhetek lefotózni. Az is egy ilyen két ajtó közé bezárt helyiség volt, de ha valaki más is ott van, akkor nem szokott klausztrofóbiám lenni, minden szuper. Beszélgetünk. Nagyon kedves pasi volt, jó nagy tetkókkal mindkét karján. Hogy neki a feta sajt volt, amin felnőtt, ő ugyanis albán. Meg van egy építőscége, Londonban él egyébként. Kérdem tőle, hogy hogyan van, hogy ezt is csinálja és az építős céget is, meg hát naponta kijár Londonból? Mire ő: áh, most rab vagyok az itteni börtönben, addig dolgozok itt, amíg az letelik…
Irtószuper ötleteim lennének egy jó kis krimire. Se nem a rab lenne a gyilkos, bár persze az elején mindenki őt gyanúsítaná.
Mielőtt jövök el tőlük, a tulajdonosnő odatesz elém és a könyvelő elé egy laptopot, hogy nézzük meg, mit vett fel a kamera szombat éjjel. A kamera a bejárati elektromos kapura van állítva, nagyon király képe van, ami nem mindig alap az éjszakai kameráknál, sajnos. Onnét egy jó mérföld még belefelé, ahol a nő él a családjával, konkrétan a világ végén, erdők-legelők között. Szóval mi nézzük a kisfilmet, egyelőre semmi, csak a sötét éjszaka. S várjuk, hogy megjelenjen egy őzcsalád. Vagy hasonló. De nem. Egyszer csak megáll a kapu előtt egy autó. Kiszáll belőle egy manus, de észreveszi ám, hogy elektromos a kapu, nem fogják tudni kinyitni. Kiszáll utána még kettő, s elkezdik nyomni a kaput, feszegetik teljes erőből, mert ők aztán jóerősek. Egyiknél zseblámba volt, s mikor a kaput már teljesen kinyitották úgy, hogy kocsival át is tudtak volna menni, a zseblámpás észrevette a kamerát, odavilágított, majd iszki, mind a három pattant be a kocsiba és húztak is el.
Na ilyen esetek vannak itt errefelé, a csendes kis angol vidéken. Vad-regényes.
Leave a Reply