kerekerd'eux

naplóm. Mit is írjak. Hirtelen beindult itt minden, pedig nem is, csak hát azt mondták, hogy kicsit lehet utazni, Anglián belül legalábbis. Mi a tengerre nem mentünk le, de végül is csak bementem Londonba elvégezni azt a kertfotózást. 4-kor indultam itthonról és 5-kor parkoltam le a belvárosban, Kings Crosstól két utcányira. Forgalom zéró. S pont ezért is döntöttem úgy, hogy belevágok. Csodálatos kert. Pont a hőség előtt. Tiszta nyár. Sűrűsödik az élet, ami egyik oldalról nézve szuperjó, a másikról nézve néha stresszes, de egyelőre minen oké. A munkáim egy részét lemondják, helyette jönnek újak. Az ember mondta, hogy ha csöng a telefonom, azt mindig fel kell venni. Ma ezt gyakoroltam, felvettem és meg is egyeztünk egy sajtműhellyel egy munkában. Írtam egy cikket. Hát jó, hogy angolszakra jártam, hogy tíz éve itt élek, még szép, hogy írok egy cikket. De akkor is, ránéztem és azt gondoltam, hogy magyarul nem tudnám ezt így megírni, hát nem szomorú ez? Fotóstémában nem vagyok otthon magyarul. Viszont az a tervem, mert a lap azt mondta, hogy hát váó, ez szuperlett, még csak nem is javítottak semmit, az a tervem, hogy valaki majd meglátja és azt fogja kérni tőlem, hogy írjak egy könyvet. A témám megvan már, a fejezetek is, csak jöjjön valaki és lássa benne(m) a potenciált. A kutya jól, nincs változás. Néha kinyújtja a két hátsó lábát, széttárja a lábbujjait, amit jó jelnek veszünk. Napozni szeret a legjobban. Meg jóevő. A kert is megvan. Napos időben hanyagolom, akkor kevésbé szeretem, amikor tűzi a nap, este hét után állok neki matatni kint. Hát így vagyunk mostanság, kedves naplóm.