már valamit. Sokszor járt fejemben, hogy mesélek erről, arról, aztán csak nem jött. Nehéz hetünk volt. Egy hete és két napja megműtötték a kutyát a gerincével. Előtte a doki azt mondta, hogy a műtét után jöhet majd haza. Azóta se láttuk. A két hátsó lábát nem használja a műtét óta. Nem várom el, hogy bárki megértse, hogy milyen egy háziállatért aggódni, sok kutyával éltem már én is együtt, de egyikkel sem volt annyira közeli a kapcsolatom, mint emezzel itt. Szóval volt sírás, rívás, gyomorremegés, mi lesz most, atyaég. Persze aztán elkezdtünk utánatájékozódni, mert az állatorvosunk egy csodálatos sebész, de a kommunikációs készségeivel nincs minden rendben, az tuti. Szóval egy hete és két napja a kutya az állatkórházban van, kényeztetik, imádják. Holnap hozzuk haza. Erre készülünk már napok óta, pár dolgon változtatni kell, de szerencsére mindketten itthon vagyunk és tudjuk ápolni, amíg aztán ha majd a vírus után is lesz élet, akkor fizióra hordani vagy ami majd kell. A járása bármikor beindulhat (első lábai oké, s ha majd a fűvön húzza a hátsó kettőt maga után azt is lehet, csak ne betonon meg szőnyegen), s szerintem az itthoni jólevegő és ismerős környezete és hát a mi, szuper jót fog neki tenni.
A héten dolgoztam egy napot. Akkor is az volt, hogy a kutyával nincs változás, sőt, vigyünk be neki itthoni kaját, mert az övükét nem eszi, gyomorideg, aztán elkezdett utána rendesen enni és jobban is lett. Persze kézből fogadja ám csak el a kaját, na elbeszélgetek majd vele, micsoda viselkedés ez. De a munka maga jó volt, imádom alapból, egy csodálatos emberrel dolgoztam – tartottuk a távolságot rendesen, a férje nagyon komoly asztmás, nem félek én tőlük, de beleremegek, ha belegondolok, hogy esetleg tőlem elkapna valami. A nap szuper volt, kis erdei utakon, medvehagyma mindenfelé. Bath közelében volt, még háromszor megyek idén, egyszer majd csinálok belőle egy komplett pár napos programot, nagyon szeretem azt a környéket.
Aztán az ember állandóan emlegeti az amerikai bagelt, hogy lekössem magam, meg az idegeimet, tegnap megcsináltam neki ezt itt, egyszerű, csalós, de brutálisan jó. Vigyázunk a lisztbevitellel, csak egyszer sütök kenyeret a héten, kevesebb, mint fél kiló lisztből, eszünk sok zöldet.
Hát ilyenek. Lassan felveszem a normális fonalat. Ma dolgozok, itthon csak, könyvelés, levelek, képek leadása egy kiadónak, ilyenek. De ma zoknis-sálas idő van, imádom, energizál. Meg a jóga. Nem is tudnék már nélküle meglenni.
Leave a Reply