kerekerd'eux

a görcs nem sokat múlt, de valamit azért. Szóval alapból azt hittük, hogy valami genetikai cucc és kész, a lábainak annyi lesz szépen elsorvadnak. Annyira bíztam benne, hogy a doki azt mondja majd, hogy nem az a helyzet. És nem az, hálisten, de azért nem vagyunk ki a mélyvízből. A jövő héten meg kell műteni a gerincét. Azt mondják, hogy azt látják a röntgenen, hogy valamikor volt egy balesete, amit nem vett észre senki, de ő sem, nem volt fájdalma, de nem jól forrt neki össze és nyomás van a gerincén, ettől a gondok a lábával. Hatvanszázalék, hogy meg tudják csinálni régire. Az nagyon sok, az sokkal több, mint a nulla százalék. Holnap lesz egyeztetés a műtét napjáról, de a jövő héten lesz, az biztos. Még szerencse, hogy az állatorvosok dolgoznak, meg hogy az állatorvosi rendelőnk mindenjóval felszerelt, a műtét is ott lesz. De így is a kocsiban kell maradni, kijön a doki, beteszik a póráz végét valami műanyagzacskóba és úgy fogja meg az állatorvos kesztyűsen és viszi be. És így is vettük át. Most pedig várunk és remélünk.