kerekerd'eux

minden vezetőkar mostohagyereke. Mindenkinek kellene, de pénzt beleölni, amikor az országbüdzsé minden másra kellene, áá. Már majdnem eladták, azt beszélték, hogy ezekből kinézték volna azt is, de aztán jött a vírus. És megszületett a legjobb szlogen, maradj otthon, de legeslegfontosabb, save the NHS. Vigyázzunk rá, védjük meg, védjük meg a dolgozóit attól, összerogyjanak a világjárvány súlya alatt. Az NHS (az egészségügy) viszont minden britnek a szívügye, ez britannikum, erre kérem vigyázni kell, mint egy hímes tojásra. És ez a szlogen elhangzik naponta többszázszor és védjük az orvosokat, ápolókat, ezért maradjunk otthon, hogy életeket mentsünk, hogy megmentsük az egészségügyet. Aztán ebből alakult a csütörtöki tapsolás. Minden csütörtökön, az első héttől kezdve, mindenki kimegy a háza elé és tapsol két percig az egészségügy minden dolgozójának, akik életüket kockáztatva küzdenek a járvány ellen. És ilyenkor van az, a héte egyetlen kétpercében, hogy látjuk a szomszédot. A szembeszomszédot. Felnőttek, gyerekek, mindenki kint. Integetünk egymásnak. Mosolygunk egymásra. Puszit dobálunk egymásnak. De közel nem mehetünk. Rettenetesen furcsa, idegen és mégis szívmelengető pillanat ez a hét minden napján.