kerekerd'eux

óta azon gondolkozom, hogy húdejó, hogy a bérlő lánnyal minden ok, de azért csak kellene írnom neki, de inkább nem írok, mert minden ok. Ma reggel arra ébredek, hogy fb, sms és email is jött és essóess és azonnal és penészedik a fal és neki ezért nem jó a bőre, most jött rá. Mondtam neki, hogy azonnal költözzön ki. Ez nem az az “na húzzinnét villámgyorsan” üzenet volt, hanem ha egészségére ez ennyire káros, akkor távozzon, gyorsan. Hát de ő biztos akar lenni benne, hogy a kétszáz eurós cipőjét kifizetem*, ami akkor lett piszkos, amikor leesett a plafonról a vakolat a konyhában. Nagylevegő. Nem fogom kifizetni.

Az, hogy a biztosító nem reagál semmit a kárbejelentésemre, ami egy hónapos, azon már nem lepődök meg. Azon sem, hogy a munkások, ha gyorsan akarom, akkor nem adnak számlát. Akkor meg mire fizessen a biztosító? A közös képviselő semmi üzenetemre nem válaszol, pedig ennél a penésznél lehetséges, hogy ház gond van. Csilliószor megkérdeztem tőle, hogy kié a lakás melletti tároló. Semmi válasz. Ő nem is tudja. Mit csinál egy közös képviselő egyébként, azon kívül, hogy beszedi a közösköltséget? Hát jólvan. Tudtan én, amikor ezt választottam. Lehet, hogy egy panelt kellett volna venni? Csodálatos a romantikus elképzelés a belvárosi lakásról, olyan házban, amit a háború óta nem vakoltak be.  Egyelőre nem adom fel, de néha közel állok, hogy hagyom a fenébe.

* ez a lány nem főz otthon, mert annyira olcsó Pesten étteremben enni, hogy minden este eljár vacsorázni valahova. és én adjak neki kétszáz eurót cipőre. eszemállmeg.